Ügy - Mi lesz az informatika órákkal?
2014. december 08. írta: MonsoonInfo

Ügy - Mi lesz az informatika órákkal?

hourofcodeobama_1.jpgA „Hajlandó lennél használni a számítógépet, ha a munkádhoz lenne rá szükség?” kérdések állandó válasza a „nem” a digitálisan írástudatlanok többségénél. Olyan erős ez a negatív attitűd, hogy a Bell Research 2015-ös adatai alapján a 15 év feletti magyarok 36,8%-a még mindig nem használja az internetet. Miért? Hiányzik a motiváció: a nem használók 64%-át nem érdekli, illetve 54%-a nem ért hozzá. Különösen Magyarország északkeleti részén (27%-uk), valamint Délkelet-Magyarországon (20%-uk). Csak 18%-uk gondolja úgy, hogy „bizonyos feltételek teljesülése esetén” elképzelhetőnek tartja, hogy számítógép- és internethasználóvá váljon. Hogy tarthatunk még mindig itt?

A legrosszabb a helyzet azoknál, akik nem tanultak informatikát az általános vagy középiskolában, hogy megfelelő életkorban épülhetett volna be a gondolkodásukba, és még ma is digitálisan írástudatlannak számítanak. Ez sok esetben meg is határozza későbbi hozzáállásukat. De az internethasználók sem mindig tudatosak: csak 39%-uk vesz igénybe valamilyen e-közigazgatási szolgáltatást, meglehetősen kihasználatlanul hagyva az erre eddig költött több száz milliárd forintot. 

A 2012-től hatályos kerettantervek pedig drasztikusan megvágták a kötelező, önálló informatika órák számát, előkészítve sok, főleg szegény gyerek útját a digitális írástudatlansághoz. És elindultak az informatika csak integrált módon való oktatása irányába, ahol jól csak informatika tanár által oktatható IT tananyagrészeket egyszerűen átadták más, amúgy is leterhelt tanárok hatáskörébe, akik a saját anyagukat sem győzik leadni. Ráadásul a tanárhallgatók képzésébe szintén "elfelejtették" bevenni kötelező tárgyként, azt kötelezően továbbra is az informatika tanár szakon tanulják csak. Nem az integrált oktatással van tehát a baj, hanem az önálló informatika óraszám harmadára csökkentésével, ugyanis a kettőnek egymás mellett kellene léteznie, szem előtt tartva a versenyképességet. De már a NAT informatika műveltségi terület százalékos arányaira tett ajánlása is alacsony mértéket adott meg minden más műveltségi területekhez képest (átlagosan 20-25% testnevelés, 4-8% informatika).

A Neumann Jánosról szóló posztban ugyan leírtam röviden, mi a gond, de érdemes elgondolkodni, hogy miért nem elhanyagolható a kérdés?

1. Az informatika az egyetlen ágazat, amely a gazdasági válság alatt is növekedést tudott elérni.

A nemzetgazdasági ágak többségének teljesítménye mínuszban zárt vagy stagnált még 2012-ben is, míg az információ, kommunikáció nemzetgazdasági ág bruttó hozzáadott értéke 4,5 százalékkal növekedett a KSH adatai szerint (KSH Gyorstájékoztató, No. 138. 2012. szeptember 7.), amit az informatika kiemelt állami támogatások nélkül ért el. Már a 2010-es Új Széchenyi Terv meghirdetésekor sem szerepelt annak kitörési pontjai között. Pedig más mutatókban is jól teljesít, például a GDP több mint 12%-át, a GDP növekedésnek pedig a negyedét adja.

2. Mekkora ráfizetése van a munkáltatónak, ha hiányos a beosztottak digitális kompetenciája?

Szoktál időt pazarolni számítógépes problémák miatt? Egy dolgozó a munkaidő átlag 8-10%-át tölti ilyen problémák megoldásával - elakad, vagy ő segít a többieknek, így egyikőjük sem halad. Ennek pedig ára van: a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság itthon munkavállalónként évi 126 ezer forintra, összesen pedig 295 milliárd forintra becsüli az általuk a tudatlanság árának nevezett kiesést. 

3. Az önálló informatika tárgy óraszámait az 1990-es évek végének szintjére állították vissza 2012-ben.

2000-ben, Pokorni Zoltán minisztersége idején indult a kötelező informatika óra gyakorlati bevezetésének igazi felgyorsulása, az akkori kerettantervek alapján. Az informatika óraszám később is meredeken ívelt felfelé a közoktatásban, ami természetes (lenne) a 21. században. Ezért nem gondolta volna senki, mekkora törést fog szenvedni 2012-ben, amikor egyszer csak úgy döntöttek, kell a hely a többi új és fontosabbnak ítélt tárgynak, ezért átlagosan 62%-kal csökkentették az addig elért önálló informatika óraszámot. Kivéve az informatikai vagy azzal szorosan összefüggő képzést nyújtó szakközépiskolákat (a szakiskolákban pedig választható infoóra lett a kötelező helyett). Nincs kötelező informatika óra például a középiskola utolsó két évfolyamán sem, amely az informatika, mint választható érettségi tárgyból készítette fel a gyerekeket, akik közül eddig rendszerint közel 30 ezren vizsgáztak, azaz az érettségizők harmada. Szakiskolában jelenleg választható, de nem fér már be a tesi mellé úgy, hogy közben még szakmát is gyakorolni kell.

Az érettségi és természettudományos tárgyak száma is csökkent (kivéve idegen nyelv), de a legnagyobb vesztes az informatika lett. Pedig segítségével a problémamegoldó képesség is fejlődik, és minél később jut hozzá egy gyerek, vagy akár szakszerűtlenül a szülőtől, aki teheti, annál kevésbé van esélye helyesen elsajátítani. A nemzetközi ECDL Alapítvány szerint a gyerekek digitális bennszülött imidzse hamis: hiába kezelik jól az eszközöket, ha nem tudatosak, miközben az internet néha még felnőtteknek is olyan, mint a Vadnyugat.

Egyetlen más tárgy sem nyújtja tehát azt a széleskörű elhelyezkedési lehetőséget és a mindennapokban való eligazodás, egyáltalán a modern társadalomhoz tartozás esélyét, mint az informatikai tudás. Ezt mindenki tudja? Miért tartunk akkor itt? A válasz nem egyszerűsíthető le csak ideológiai vonatkozásra.

infoora.png

 Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE, isze.hu), Index.hu

4. A digitális írástudatlanság egy "láthatatlan" társadalmi és gazdasági probléma. 

Aki internetezik, főleg a munkája kapcsán naponta foglalkozik informatikával, talán nem gondolja, hogy ez tömegeknél probléma. Hozzászoktunk, hogy tudjuk és szeretjük is használni a számítógépet és a netet, már el sem tudjuk képzelni, milyen az, ha valaki nem. Aki pedig nem használja, leginkább utálja, mert kudarca volt vele és tart is tőle emiatt. Amit persze be nem vallana, tehát marad a „nem érdekel”. Hozzájárulhat a változástól való félelem és anyagi okok: ha az elromlott kilincset nem tudja megcsináltatni, mi lesz, ha valahol elrontja a gépet? Például ezt a blogot, az online médiumokat vagy egy Facebook-oldalt a felnőtt társadalom közel fele soha nem látja, de te, aki olvasod, tudod, milyen előnyei vannak, hogy te is az információs társadalom tagja vagy.

Mégis, a közbeszédet nem igazán foglalkoztatta az internetadó ötletéig a kérdés. A felnőttképzés felhasználói szintig pótolhatja a leszakadók hiányzó tudását. Azonban az infoóra csökkenés miatt a felnőttek idegenkedése mellett gyerekeknél is kialakulhat egy spirál, amely a digitális analfabetizmus régi szintjeit vetíti előre. Így bár a vidéken élő, idős, hátrányos helyzetűek leginkább digitálisan írástudatlanok, de városi, fiatalabb, képzettebb rétegekben is előfordul: lévén ez - érzelmi összetevőből is álló - attitűd, ahogy az értelmiség egy része sem tanult még informatikát az iskolában.

A netezőknél pedig a tudatosság nincs jelen mindig: Hillary Clintonról is kiderült, hogy külpolitikai levelezését magán email címről bonyolította (ez az ő környezetét is jellemzi). De máshol sem általános egy ország vezetőinek megfelelő hozzáállása a kérdéshez (és itt nem informatikai tudásról beszélünk, hanem "mindössze" a téma jelentőségének felismeréséről). Mindezek a társadalomban való lemaradást, és nemzetgazdasági szinten nagyobb kiesést produkálhatnak, mint a csak hiányos tudás miatt munkájukban elakadók példájánál írt 295 milliárd. Miközben egyre szaporodnak az új, eddig nem is létező, IT tudást igénylő munkakörök.

5. A hazai informatika tanároknak komoly versenyelőnye van európai kollégáikhoz képest. 

Emlékszel, amikor technika tanárokat kezdtek szerte az országban átképezni számtektanárrá? Talán nem tudod, de ebben egyedülállóak voltunk nemcsak Európát tekintve, de még az egykori szovjet blokk országaihoz képest is. Egyedül mi választottuk a technikát, technológiát oktató tanárokat, amely komoly versenyelőny: az Ázsia informatikailag jelentős országai ugyanígy tettek.

Az EU többsége viszont lemaradt, mert az integrált informatikaoktatást választották: bár a tanárok többségét felkészítették, de csak egy bizonyos szintig, nem az IT magas szintjére. Néhány helyen vegyes a kép, például a németeknél az egyes tartományok viszonylagos önállóságot kapnak az oktatásban. A hibákat most kezdik belátni: Nagy-Britannia a másodikos általános iskolásoknál már programozást oktat, Németország tervezi követni őket. 

2012-ben itthon 238 informatika tanár írt alá egy tiltakozást, de magukra maradtak. A csökkentés miatt bizonytalanná vált a pályájuk: többen azóta külföldre mentek vagy cégeknél helyezkedtek el. A maradóknak nyilván tantestületen belüli helyzete is romlott.

6. Míg máshol időt szántak az integrált oktatásra való felkészülésre, nálunk inkább csak bevezették. 

A tanárképzéshez kapcsolódó jogszabályt is módosították 2013 elején, de nem szerepel benne nem informatika tanári szakon kimeneti követelményként az informatika ismeret, vagyis választható tárgy maradt. A már dolgozó tanárok továbbképzésében kötelező lett ugyan az ECDL-vizsga, de az informatikatanár diplomájával nehéz versenyezni (utóbbiakat szerencsére kötelezték szakirányú egyetemi végzettségre korábban, így most legalább az is van nekik). 

Az informatika négy módon jelenik meg az oktatásban, ebben az alábbiak a tanári szerepek:

Digitális taneszközök használata: például digitális táblát használ a tanár, laptopon prezit készít a diák. 

Informatika alkalmazása más tantárgyak oktatásában: például netes keresés. De nemcsak ilyen jellegű témák, hanem az informatika óra egyes részterületei is átkerültek a nem informatika tanárhoz, integrált oktatás címén. Az etika tanár nem biztos, hogy szakszerűen tanítja a szövegszerkesztést, vagy akár a fizika tanár a táblázatkezelést, stb., legalábbis így szóródtak szét az informatika műveltségterület egyes részei (ez nem jelenti feltétlenül, hogy infotanár nem tanítja, de van, amit előbb tanulnak más tanártól hivatalosan, mivel általános 6. osztályig nincs informatika óra, holott sok helyen már 8 éves kortól volt eddig). Itt tévesztettek irányt a tervezésben: jól csak informatika tanár által tanítható témákat is átadtak más, ebben felkészületlenebb, amúgy is túlterhelt kollégáknak. 

Közismereti informatika: a széleskörű digitális kompetenciát a rendszerezett elmélet és gyakorlat alapjainak elsajátításával szerzik meg a diákok. Ha kevés az óra, valóban középiskolában kell újra elkezdeni magyarázni, hol kapcsoljuk be a gépet, hogy szerkesztünk levelet, stb. (Ugye mindig mindenki az előtte lévő évfolyamok tanárait szokta hibáztatni, ami helyett inkább rendszerszintű problémákat lehetne javítani.)

Szakmai informatika: az alapozásra épülő elméleti tudás. Erre marad a legkevesebb idő, pedig itt dől el, hogy szakirányú IT képzést választ-e a diák. Középiskola 11-12. évfolyamán nincs kötelező informatika óra, az eddig érettségi tárgyként ezt választó akár évi 25-30 ezer diákkal rejtély, mi lesz ezután (ha van lehetőség, választhat informatika faktot, de ha erre nem gondol már 11-esként, végzősként sem fog, egy év kihagyásával). 

Az óraszám csökkenés két nagy vesztese tehát az esélyegyenlőség és az IT-szektor. Esélyegyenlőség szempontjából az egyik legjobb példa a vak programozók. Rengeteget segítettek saját magukon megfelelő oktatás mellett, hogy tényleg csak az lehessen közülük kosárfonó, aki az szeretne lenni.

7. A programozás nemcsak az informatika szakkörökben zajlik, hanem világszerte általános kompetenciává vált. 

Programozó nem lehet mindenkiből és nem is kell, hogy az legyen. De az egész világon elkezdődött egy folyamat: ne csak fogyaszd a tartalmat, hanem hozd is létre. A The Hour of Code zseniálisan találta meg a módját a programozás játékos oktatásának: már közel 200 millió alkalommal próbálták ki az oldal játékait. Jelenleg 8 millió regisztrált tagjuk van, akik hosszabb, elearning tanfolyamokat is elvégeztek, 43%-uk nő, 37%-uk pedig latin vagy spanyol származású. Figyelnek a hátrányos helyzetű diákokra, főleg a lányokra. Obama sajtónyilvánosan programozott, egy színesbőrű diáklánytól, Adriannától tanult, aki annyira rossz környéken él, hogy az esemény előtt néhány nappal a szomszédságában lelőtték a korábbi osztálytársát, és így kellett végigcsinálnia az egész show-t (a borítókép innen van). Ott nagyon is rájöttek, hány csoportnak segít kitörni ez a szakma. Itthon is vannak külön programozósulik, érezhető, hogy a szülő és a gyerek igénye is erős, ugyanakkor nem szabad magánkezdeményezésektől várni a megoldást.

8. Európa gazdaságai és Magyarország is óriási mérnökhiánnyal küzd, amelynek egy nagy szelete az IT mérnökök hiánya. 

Németországban 10-12 éve kezdődött a folyamat, ma 100 ezer IT mérnök hiányzik. Sokáig indiai, pakisztáni informatikusok dolgoztak náluk, de jobban fizető országokat választottak, vagy hazatértek, hiszen mindkét ország rengeteget erősödött informatikailag, sőt: Nyugat-Európa főleg informatikát csak integráltan oktató országai végképp lemaradtak nemhogy India, de Pakisztán mögött is. Miközben itthon csatlakoztunk az integrált informatikaoktatáshoz. Ez például olyan dolog, amiben hasonlítani akartunk az EU-ra, csak ezt ők pont elszúrták. 

Ehhez képest itthon a felsőoktatásban évek óta emelik az államilag finanszírozott férőhelyeket az informatikai karokon, de egyre kevesebb a hallgató, és le is morzsolódnak sokan. Vajon miért? Évente mindössze 2000 fő diplomázik, de 22 ezerre volna szükség már most. Az itthoni cégek már járműreklámmal keresnek munkaerőt, és van, hogy egyszerre több százat is, miközben például német cégek fizetik már a repjegyet a felvételihez a németül és angolul is beszélő informatikusoknak.

Több határon túli cég is vonzza a magyar informatikusokat, és van rá példa, hogy magyar cég kitelepült, mert utánamentek inkább a munkaerőnek. És ezt olyan szektorban, amelyben a távoli munkavégzés megoldott: érezhető, milyen erős a verseny a szakemberekért. A végzettek egy része elmegy külföldre, de van, aki csak tapasztalatot akar gyűjteni. Az IT itthon is jól fizet, bizonyos tapasztalattal már egymillió felett. Nem annyit, mint Londonban, de eleget, hogy aki nem akarja itt hagyni a családját, barátait vagy a párját, maradni fog. Éppen ez tudna segíteni a fiatalok kivándorlásán. Hatalmas erőt ad a Prezi és a hozzá hasonló cégek itthoni jelenléte is, a gazdaságba vetett hitük, illetve más, informatikusokat nagy számban foglalkoztató cégek.

9. Az IKT szektor hozzáadott értékét tekintve Magyarország az ötödik az OECD jelentésében. Lehagyjuk az OECD- és az EU-átlagot, de még az USA-t, Nagy-Britanniát és Japánt is.

Az 1995-2008-as időszakot vizsgáló 2010-es OECD jelentésben vagyunk az 5. legjobbak.

oecd.pngOECD Information Technology Outlook 2010 

Ugye te sem gondolod, hogy ezt itthon autodidakta módon önmagukat képzők vagy informatikuscsaládba születettek hozták össze? A magyar IT-szektor világszínvonalú, és ehhez a kötelező informatikaoktatásra is kiemelten szükség van. Egy másik, 2013-as OECD jelentésben 144 országból a 90. helyen van az oktatásunk minősége, viszont 39. helyen a matematikai és tudományos oktatás minősége, 30. helyen pedig az iskolai internet ellátottság, tehát más feltételek viszonylag jók. 

10. A jelenleg érvényben lévő informatika óraszám akár közel megháromszorozása nemhogy nem radikális lépés, hanem csak a 2008-as óraszám visszaállítása.

Ugyan a csökkentést fokozatosan vezették be, de lényegében a szám a korábbi 38%-ára esett vissza. Ha ezt tekintjük most egésznek, akkor a korábbi szint eléréséhez ezt több mint két és félszeresére kell emelni (és akkor a 2008-17. közötti fejlődésre nem is reagáltunk, csak helyreállítottuk a 2008-as szintet).

Jó megoldás lehet az óraszám emelés iskolatípusokra és évfolyamokra bontva, hiszen van, ahol a korábbi egy óra visszaállítására van szükség (például általános iskola alsó tagozat), máshol a heti két óra lenne megfelelő (ahogy korábban is volt, és most esetleg egy sincs). Szükséges lenne tehát kezelni annak a tervezésnek a következményét, amellyel visszaküldték az informatikaoktatást az 1990-es évek végére.

Neumann János a modern informatika megalapozója volt. Ami Puskás Ferenc a fociban vagy Robert Capa a fotózásban, az Neumann az informatikában. És egyben a magyar közoktatás egykori csúcsteljesítménye is, erről pedig már alapból nem kellene megfeledkezni. Azonban a fentieket bár alátámasztja hazai kutatás, vagy a Digitális Oktatási Stratégia, ezek mégsem köszönnek vissza a jövőbeli tervekben sem.

Ahogy egy tanár mondja: "Ha komolyan vennénk (de nem szabad), hogy csak az általános iskola 6. osztályban szabad elkezdeni az informatikát tanítani, addigra már majdnem befejeződik a gyerekek intelligenciájának fejleszthetősége. A probléma felismerés és megoldás e fontos területe, az informatika csak ezután vethetné fel a maga érdekfeszítő kérdéseit?"

 

A bejegyzés trackback címe:

http://monsooninfo.blog.hu/api/trackback/id/tr916803347