Amerika legkeményebb iskolaigazgatója
Amikor Elizabeth Dozier 31 éves matematika tanárnő elfogadta a chicagói Fenger középiskola igazgatói posztját, sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolga, de a valóság felülmúlta addigi elképzeléseit is. Két hete töltötte be a posztot, amikor az iskolától nem messze 15, többségében Fenger diák verekedett össze. Nem volt náluk fegyver, de az ott talált deszkákkal fejbe vágták a 16 éves Derrion Albertet, aki elvesztette az eszméletét. Ez nem volt elég, ahogy a földön feküdt, többen is fejbe rúgták, aminek következtében életét vesztette.
Abban az évben számtalan ilyen eset történt, azonban egy nézelődő az egészet felvette, és feltöltötte a netre. Nemcsak a Youtube-on, hanem a kábeltévéken is leadták, az iskolát pedig megrohanta az országos média. Műholdas közvetítőkocsik álltak hetekig az iskolánál, miközben tiltakozások indultak. Végül a legfőbb ügyész, Eric Holder is meglátogatta az iskolát és a diákokat. A frissen kinevezett igazgatónőnek pedig szembe kellett néznie a valósággal, hogy mit jelent középiskolát vezetni éppen akkor, amikor a gyilkossági ráta megugrott az egyébként is nagyon rossz bűnözési statisztikával rendelkező Chicagóban.
Liz Dozier Chicagótól nem messze nőtt fel. Meglehetősen nehéz körülmények között: anyja apáca volt, aki azzal foglalkozott, hogy fogvatartottakat látogatott a börtönben. Egymásba szerettek egy rabbal, és teherbe esett. Doziert anyja egyedül nevelte fel, és közben tanítónő lett, a fizetését pedig takarításból egészítette ki, hogy megéljenek lányával.
Aki szintén tanár lett, bár anyja óva intette a pályától, mert nem akarta, hogy ugyanúgy keveset keressen. Mégis anyja hivatását választotta és matematikát kezdett tanítani Chicago szegény negyedeiben, 2009-ig, amikor is felajánlották neki a Christian Fenger Középiskola igazgatói posztját. Ez hatalmas előrelépést jelenthet számára egy kívülálló szemszögéből, mégis lehetetlen küldetésnek bizonyult.
A Fenger enyhén szólva is válságban volt. Hogy mennyire, azt jól mutatja az iskola sajátos helyzete. Chicago legszegényebb negyedében, a South Side-on helyezkedik el. Régen jómódú környék volt, de elszegényedett az idők során. Földrajzilag messze esik a városközponttól, és súlyosan szegregált: míg Chicago egészére általában jellemző, hogy arányosan oszlik meg a népesség a fehérek, afroamerikaiak és spanyol ajkúak között, addig ezen a környéken 98%-ban afroamerikaiak élnek. Ennek ellenére egyáltalán nem hanyagolta el az iskolát a politika, sőt, a legjobb szakembereket szerződtették, hogy fejlesszék a diákok teljesítményét.
1995-ben Richard M. Daley polgármester saját gazdasági vezetőjét, Paul Vallast bízta meg a gyengén teljesítő iskolák felzárkóztatásával, aki rögtön a legrosszabb kategóriába sorolta a Fengert, ugyanakkor rengeteget tett az iskoláért, ahová maga is két évet járt. A tanárok továbbképzése mellett külön megerősítette az iskolába újonnan kerülő, kilencedikes gyerekek külön oktatását, hogy a képzésben maradjanak. Még 1999-ben matematikai és természettudományos részleget hozott létre: a NASA fizette fél millió dollárból az új természettudományos laboratóriumukat.
Mégis alig volt javulás. Ahogy a következő vezető, Arne Duncan idején, aki a Bill & Melinda Gates Alapítvány 21 millió dolláros támogatását is megkapta, amely később 80 millió dollárra nőtt, és már egész Chicago fejlesztését célozta. Azonban a Fenger továbbra sem javult, ezért bekerült a város legújabb iskola megújítási programjába, azaz lényegében már csak annyit tettek, hogy kirúgták az igazgatókat és a fél tanári kart.
Így érkezett meg Liz Dozier.
A Fenger azért is sajátos helyzetű, mert mind Vallas, mind Duncan elismert oktatási szakemberek: Vallas később részt vett a Katrina hurrikán által sújtott New Orleans iskolarendszerének újjáépítésében, Duncan pedig Obama oktatási minisztere lett 2009-ben. A Fengerrel mégsem boldogultak, állatorvosi lóként annak a példája lett, amelyben minden, hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását segítő programot kipróbáltak már, és semmi nem segített.
A gyerekek fele-kétharmada morzsolódott le minden osztályban a végzés előtt. Mindössze 4%-uk volt képes arra, hogy az egyetemi felvételi próbateszten átmenjen. Liz Dozier vezényelte le a megújítási programot, így ő is kirúgta a tanárok többségét. Fiatal, lelkes tanárokat vett fel, és nem adott nekik állandó státuszt, hogy azonnal eltávolítsa őket, ha szükségesnek látja. Ettől várta a csodát, de tévednie kellett: a probléma sokkal mélyebben gyökerezett.
Korábban részt vett egy képzésen, ahol azt sulykolták belé, hogy egy jó vezető a társadalmi problémáktól függetlenül is javítani tudja diákjai teljesítményét. De a gyakorlatban kellett rájönnie, hogy ez tévedés. Látszott, hogy a problémát nem lehet megoldani a közösség gondjainak figyelmen kívül hagyásával. A családok többsége alig tudta fizetni a számláit, a lányok egy része terhes volt, vagy már szült. Szinte mindenkit egyedül neveltek, vagy mostohaszülővel is éltek. Harmaduknak nem volt állandó otthona.
De a legrosszabb a chicagói bűnözési ráta. Kétszer olyan magas az emberölések száma, mint például New Yorkban: 2008-ban, Dozier Fengerbe érkezése előtt 83 kamaszt öltek meg, és további 600-at meglőttek a városban, az ottani bandaháborúk következtében. Míg Chicago belvárosában nyugodt életet lehet élni, addig itt nem csökken a gyilkosságok száma: az USA 3. legnagyobb városának szegénynegyedeiben tavaly is több mint 3000 embert lőttek le, gyakran gyerekeket. Az okok között említik ezen csoportok széttöredezetté válását: szétszóródva, váratlanul tör ki a lövöldözés, sokszor járókelőket, velük lévő gyerekeket is eltalálva. Emellett a környék olyan szegény, olyan kevés a munka, hogy sokan végül bűnözővé válnak, így jellemző az is, hogy a kamaszok bekerülnek valamelyik bandába, amelyek aztán egymással harcolnak az utcákon.
És az iskolában: Derrion Albert halála után egy hónappal már az iskolában törtek ki a harcok. Három különböző emeleten zajlottak, mire kiértek a rendőrök, és több óra után tudtak elvinni öt diákot, majd újra megnyitották az iskolát.
Dozier ezután minden erőszakos vagy csak arra utaló viselkedést tíznapos felfüggesztéssel büntetett. Ha összeverekedtek a diákok, azonnal rendőrt hívott, és akit tudott, kirúgott az iskolából. Már odáig jutott, hogy fegyveres biztonsági őröket alkalmazott, akik járőröztek a folyosókon. A diákoknak azonosító kártyájuk lett, ezzel mozoghattak az iskolában, becsengetéskor azonnal be kellett menniük a termeikbe, és ha óra közben mosdóba kellett menniük, magukkal vittek egy félméteres, élénksárga engedélyt. Részlegesen sikerült stabilizálni a helyzetet, de egyre inkább érezte, hogy ez nem lehet megoldás.
A főügyész és Duncan félmillió dolláros támogatást adtak csak a Fengernek. Tanácsadási programot indítottak a gyerekekben lévő traumák feldolgozására, amelybe az egész családot bevonták. Dozier a 25 legproblémásabb gyereket külön mentorálási programba küldte. Ebben olyan chicagói felnőttek vállaltak szerepet, akik közül többen maguk is jártak a Fengerbe, illetve átéltek hasonló traumákat gyerekkorukban, és példakánt szolgálhattak a gyerekeknek. A cél már nem az lett, hogy fegyelmet tartson mindenáron, hanem, hogy segítsen a szegénység következtében előállt társadalmi, családi problémák megoldásában, amelyek teljesen meggátolták a gyerekeket, hogy normális életet élhessenek. Azt is, akivel problémák voltak, és azt is, aki elszenvedte a környezete által generált problémákat, hiszen így csak azzal tudtak foglalkozni, hogy túléljék a következő napot, nem azzal, hogy jól teljesítsenek.
Jó példa erre az a fiú, akit kezdetben el akart távolítani az iskolából, és fél évre át is helyeztette egy másik intézménybe. Közben talált neki egy mentort is, aki korábban hasonló körülmények között nőtt fel, és szintén volt gondja a rendőrséggel, de felnőttként sok sorstársának segített talpra állni.
Duncant közben felváltotta a városvezetésben Ron Huberman, ekkor olyan rossz volt a helyzet, hogy az új polgármester, Rahm Emanuel, Obama korábbi fehér házi vezetője tőle már azt kérte, akadályozza meg, hogy a diákok megöljék egymást. Ehhez egy CompStat nevű, akkor modern adatelemző rendszert is használtak, amely statisztikai adatokból azonosította azokat, akik két éven belül várhatóan erőszakos bűncselekmény áldozatává válhatnak. A fiú azért is került a programba, mert az adatelemzés ebbe a körbe sorolta.
A mentorálás során nem úszta meg, hogy katonai kiképzőtáborba is elküldjék, ahol fegyelemre szoktatták, de a viselkedése okait a mentorprogram tárta fel: az egyik nagybátyját a szeme láttára lőtték le. Ami ennél is jobban megviselte, hogy a bátyja – aki a seregbe menekült inkább – rablás áldozata lett, a laktanyájához közel. A fiúban ekkor eltört valami, a traumája kezeletlen maradt, és egyre rosszabb társaságba keveredett, amíg a mentora és végül is Dozier, közbeléptek. A mentoroknak közel sem volt könnyű dolguk, nem egy mentorált végül lecsúszott, bűnöző lett, vagy megölték. De sok gyerek van, akit megmentettek, továbbtanult vagy elhelyezkedett valahol.
Liz Dozier 2015 nyarán adta fel, és közölte a tantestülettel, hogy a jövő tanévtől már nem lesz többé a Fenger igazgatója. Elfogytak az állami támogatások is. Megpróbáltak még forrást szerezni, ebben segített nekik Robert Redford, aki a producere lett egy Chicagóról szóló dokumentumfilm sorozatnak. A Chicagoland hatására Amerika-szerte ismertté vált, és az iskola hozzájutott szinte azonnal 100 ezer dollárnyi adományhoz, de ez is kevésnek bizonyult.
Az ő idején a Fenger diákjainak 80%-a szerezte meg a középiskolai végzettséget, szemben a korábbi 30%-kal. Csökkent a lemorzsolódás, a hiányzások száma, és végül rendet tudott tenni a város legrosszabb környékének iskolájában. A távozása nagyon rossz jel mind az iskolában dolgozók és tanulók, mind a környéken élők szerint.
Jason died yesterday. He was shot 14 times... My God, what have we become? #Monday #Chicago #alltimefavkid pic.twitter.com/oBarFbOTbH
— Liz Dozier (@LizDozier) 2017. március 21.
Jelenleg a Chicago Beyond nevű alapítványt vezeti, amely gyerekek biztonságával és iskolai végzettségük megszerzésének támogatásával foglalkozik. Arne Duncan szintén sokat tesz a városért és az oktatásért, most, hogy az Obama adminisztrációval együtt távozott az oktatási miniszteri posztról. Chicago 3 milliós város, de agglomerációjával együtt már a 9 milliót közelíti, ezzel az USA 3. legnagyobb városa. A városban 60 ezerre teszik azoknak a fiataloknak a számát, akiknek nincs munkájuk és nem is tanulnak.
Itt a sikeres magyar oktatás példáiról olvashatsz.
Képek és forrás: Paul Though: Segítsük kibontakozni gyerekeinket, HVG, 2013., https://www.dnainfo.com/chicago/20150618/roseland/chicagoland-superstar-principal-liz-dozier-resigns-from-fenger-high-cps, https://en.wikipedia.org/wiki/Murder_of_Derrion_Albert, http://brightcove.vo.llnwd.net/e1/uds/pd/717773684/717773684_3754638939001_Takes-Names-140828-Dozier-V4.mp4?playerId=62129015001&lineupId=&affiliateId=&pubId=717773684&videoId=3754160750001, http://edition.cnn.com/videos/world/2016/08/30/chicago-beyond-liz-dozier-interview-amara-walker.cnn/video/playlists/gun-violence-in-america/, http://www.chicagotribune.com/topic/education/schools/high-schools/fenger-academy-high-school-OREDU0000002265-topic.html, http://www.chicagotribune.com/news/local/breaking/ct-chicago-fenger-principal-quits-met-20150619-story.html, http://www.chicagotribune.com/business/liz-dozier-cnn-jpg-20160405-photo.html, https://444.hu/2016/09/13/tobb-mint-3000-embert-lottek-le-iden-chicagoban, https://444.hu/2013/06/21/chicago/, http://www.huffingtonpost.com/2014/03/24/liz-dozier-chicagoland-cnn_n_5007924.html