Egy 2023. februári kutatás alapján a főnökük miatt mondanak fel a felsőfokú végzettségű munkavállalók leggyakrabban, közel 60%-ban. Ezt követi az elismerés hiánya, a sok stressz és a rossz munkahelyi légkör, amelyek szintén felvetik a vezetők felelősségét is. Emellett a Semmelweis Egyetem stresszkutatása szerint az alkalmazottak 40%-a szenved el bántalmazást. Pedig fontos, hogy a gyermekvédelem, illetve a családon belüli, kapcsolati erőszak mellett a munkahelyeken elkövetett bántalmazás is figyelmet kapjon, mert ez is olyan terület, amely meghatározza mindennapjainkat. 

Egy értelmiségi munkahelyen évekig mérgezte a légkört egy rossz vezető, az általa okozott bántalmazással, fluktuációval, a szervezet romló hírével a felsővezetés nem foglalkozott. Ténykedése egyik következményeként egy kolléga pszichiátriára került, vélhetően poszttraumás stressz szindróma (PTSD) miatt. Felépülése után a munkahely igyekezett megszabadulni - tőle, a bántalmazottól. Közös megegyezéssel elküldték. Ennyit tudok a történetről, amit később mondtak el kollégái, akik szerint az érintett "fura" volt, miközben őket is rendszeresen bántalmazta ugyanez a főnök. Hárítottak, mert fájdalmas volt szembenézni a valósággal, hogy mindez megtörténhetett.

Az ún. munkahelyi pszichoterror vagy más néven mobbing esetén a kollégák és/vagy vezetők rendszeresen zaklatásnak, inzultusnak teszik ki kollégájukat, akinél ennek következményeként pszichés betegség (szorongás, pánik, kiégés, depresszió) jelentkezhet. Az áldozatok egy része akár tartósan kikerül a munkaerőpiacról. Meglepő módon a mobbing eredetileg Selma Lagerlöf Nobel-díjas író Niels Holgerssonjára utalt, melyben a ludak színlelt támadást indítottak a fiúra vadászó róka ellen, amely a nap végére kimerült és tehetetlenné vált. Konrad Lorenz ez alapján használta először a mobbing kifejezést arra, amikor állatok csoportosan üldöznek el egy másik állatot, majd Peter-Paul Heinemann használta az öngyilkosságot kiváltó, iskolai csoportos erőszakos viselkedésre.

Heinz Leymann ugyanezt felnőttek közötti esetekre kezdte alkalmazni, a legtöbbet ő kutatta a témát. Megállapította, hogy az érintettek hajlamosak bagatellizálni a történteket, főleg, ha a munkahelyen kerül szóba. Egyszerűbb munkakörökben inkább a magánélet területét célozza a mobbing, komplexebb munkakörökben már többféle módon támadhatják az áldozatot, amelyet az esetek jelentős részében a vezető követ el, vagy vesz rá beosztottakat (flying monkey jelenség). Itt az is lehet cél, hogy az áldozat kiboruljon, majd emiatt is lehet őt hibáztatni, bántalmazóinak pedig áldozatnak mutatni magukat.

A mobbing fajtái többek között:

• Szervezeti intézkedés útja: hatáskörmegvonás, munkafeladatok elvonása, értelmetlen vagy önbecsülést sértő feladatokra kötelezés.
• Szociális elszigetelés: kommunikációs korlátozás, félbeszakítás, kirekesztés, nem szólnak az érintetthez.
• Támadás, verbális agresszió: az egyén jó hírnevének rontása, nevetségessé tétel, pletyka indítása a személyéről, rákiabálnak, kritizálják, megalázzák.
• Egészségre vonatkozó támadás: erőszakkal fenyegetés, vagy tényleges fizikai erőszak.

A mobbing elsősorban nőket, 25 év alatti fiatalokat, illetve 55 év feletti munkavállalókat sújt. A tipikus mobber feltehetően 35-54 év közötti férfi, jellemzően felettes, hosszabb ideje a cégnél van. A mobbing gyakoribb az egészségügyben, oktatásban, közigazgatásban és a bankszektorban, és ritkább a közlekedés, kereskedelem, mezőgazdaság, építőipar, vendéglátás és a közműszolgáltatás terén.

Vezetőnek lenni persze alapesetben nem könnyű. A Selye János-féle stresszfelfogás szerint az állandó döntési helyzetek, az emberekkel való foglalkozás sajátos pszichikai stresszt okoz, amely menedzserbetegségek kialakulásához vezethet. Egy 1958-as kísérletben két lekötözött majmot sorba kapcsoltak, és áramütéseket adtak nekik (ma már ilyet nem lehet). Az egyikük keze ügyében elhelyeztek egy kapcsolót, amellyel megakadályozhatta az áramütéseket, és így magát és a másik majmot is meg tudta védeni. Az ilyen módon "vezetővé" előléptetett állat hamarosan elpusztult gyomorfekélyben, mert a készenlét és összpontosítás állandósult nála. A másikkal nem történt semmi, ő jól elvolt a kísérlet alatt. Mindez valóban indokolhatja a menedzserbetegséget, a beosztottak bántalmazását viszont nem.

A mobbing okai sokrétűek lehetnek. A tanult tehetetlenség társadalmi tapasztalata olyan minta, mely évszázadok óta öröklődik nálunk. A bántalmazás kultúrájában élünk. Ne akarj túl sokat, ne próbálj forradalmakat kirobbantani, mert azokat el fogják nyomni, és ez a felfogás egyéni szinten is érvényesül. A negatív visszajelzések után már nem próbálkozunk, nem változtatunk rossz helyzetekben sem, elfogy a bátorság. A tanult tehetetlenség transzgenerációs átadása a családban zajlik, de a társadalom is büntet, ha változtat valaki, például egy nő esetében különösen. Mindez visszavetheti a nők karrierjét, és általában erősítheti a beosztottak kiszolgáltatottságát.

Svédországi kutatásokban előfordult, hogy maga a szervezet bélyegezte személyiségzavarosnak az áldozatot, azonban ezt egyetlen vizsgált esetben sem találták igazoltnak. Hasonló a mechanizmus a családon belüli erőszakhoz, ahol a bántalmazó összeszedetten, higgadtan magyarázza a kiérkező rendőröknek, hogy nézzenek rá a kiborult párjára, akivel neki együtt kell élnie, és csak azért ütötte meg, hogy megvédje magát.

Éngeneráció 

Kutatások szerint megközelítőleg minden 10. vezető súlyosan toxikus. Ehhez hozzájárulhat, hogy megjelent az ún. éngeneráció. 1979. óta mérik a felsőoktatási hallgatók empátiaszintjét, amely az indulás óta folyamatosan csökken, főleg az elmúlt tíz évben, amely 40%-os romlást jelent. A hallgatók nárcizmusának szintje viszont jelentősen megnőtt.

De nemcsak a nárcizmus, a pszichopátia is vonzó egyes emberek számára: Dr. Robert D. Hare pszichiáter a Psychopath Next Door című dokumentumfilmben beszél arról, hogy az embereknek tetszik a pszichopaták életstílusa. Hivatkozik a Dexter című sorozatra, ahol a sorozatgyilkosnak a történet szerint lelkiismerete van, aminek nincs értelme, mégis nagy siker. Oliver Stone filmje, az 1994-es Született gyilkosok erőszakhullámot indított fiatalok körében, holott társadalmi kritikának szánta a rendező. A gyilkosságoknak több utánzójuk akadt, mint a filmtörténelemben addig összesen.

A statisztikákból azért megállapítható, hogy az erőszakos bűncselekmények a fejlett társadalmakban fokozatosan csökkennek. Sőt, egyes társadalmi folyamatok pozitív irányba mutatnak: sokan vetik fel a vállalatvezetők felelősségét a gazdasági összeomlásban, a rendőrséget bírálják az intézményes rasszizmus miatt, vagy az egyházat a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak miatt. Tehát nem az erőszakos bűnözés az, amely az embereknek tetszik, hanem a pszichopátia más, sikerrel összefüggő vetületei, azaz a sikeres vagy jól funkcionáló pszichopaták. Holott a pszichopátia úgyis megfogalmazható, mint az "őrület nélküli őrület": amorális cselekedetek mellett jelen lévő összeszedettség, higgadtság, jókedv.

Bizonyos pszichopatikus jellemvonások gyakoribbak sikeres üzletembereknél, mint a bűnözőknél: sárm, rábeszélőképesség, összpontosítás. Egy kutatásban egyes vállalatvezetők magasabb pontszámot kaptak e téren, mint a brit szigorúan őrzött börtönkórház, a Broadmoor pszichopata lakói. Az emberek egy része pedig hisz nekik, például odaadják a megtakarított pénzüket a csaló „brókernek”, mert vágynak arra, hogy kockázat nélkül hatalmas hozamot keressen nekik egy, az üzleti életben kíméletlen ember. És nem gondolnak rá, hogy éppen velük kíméletlen.

Különösen vonzza a jól funkcionáló pszichopatákat minden pozíció, ahol hatalmuk van mások felett. Szeretik a gyors változásokat, a káoszt, ilyenkor végre nem unatkoznak, és kevésbé feltűnő, amikor manipulálnak másokat. A nagyvállalati környezet folyamatos megújulási igénye, az extrovertáltság párosítva a karizmatikussággal segít, hogy egyre feljebb jussanak, és nemcsak normális, hanem egyenesen ideális vezetőnek mutassák magukat. Emellett nem teljesen ép a fasciculus uncinatus idegkötegük, amely a prefrontális kéreg és az amygdala közötti kommunikációt biztosítaná, ez magyarázhatja a lelkiismeret hiányát. Egy vezérigazgató szerint az intelligencia csak a 2. hely megszerzésére elég, sokkal könnyebb másokba kapaszkodni a feljutáshoz, főleg, ha elhiszik, hogy ez nekik is előnyös. Egy befektető szerint az érzéketlenség hasznos, mert hagy minket aludni, amikor mások nem tudnak. 

Megkülönböztetjük még az ún. Dark Triad (Sötér Triád) személyiséget, amely nárcizmusból, machiavellizmusból és pszichopátiából áll. Grandiozitás, hatalomvágy, rendkívüli magabiztosság, szorongásmentesség, az eredmények állandó hangsúlyozása, manipuláció, gázlángozás jellemzi. Ugyanakkor ők is antiszociálisak, nincs lelkiismeretük. Lehetnek felsővezetők, akár menedzserek, de ide sorolhatók az internetes trollok, kiberbűnözők, szélsőségesek, autoriter hatalmakkal együttműködők is. 10-20%-ra becsülik őket az egyes felnőtt társadalmakban, többségük férfi.

Ennek ellentéte az ún. világos személyiség, amely empatikus, segítőkész, és a jó hír, hogy az emberek 30-50%-a ilyen, és inkább nők. A többiek általában félúton helyezkednek el, világos és sötét személyiségjegyeik egyenlő arányban vannak jelen. Emellett az ember a leginkább együttműködő, gondoskodó faj a Földön, evolúciósan is erre van huzalozva az idegrendszerünk. A kutatók úgy látják, az emberiség folyamatosan fejlődik ezen a téren, és az úton összességében nem fogunk már visszafordulni. Vagyis bár az antiszociális személyek egy része nyerhet rövid távon, de biztosan nem ők öröklik a Földet.

Nárcizmus

Mindenesetre igazolttá vált kutatások és egyes esetek vizsgálata során, hogy a felettes által elkövetett mobbing esetek több mint felében az egyik vagy egyedüli ok a nárcisztikus személyiségvonások, tehát inkább ez lehet az egyik leggyakoribb probléma, amellyel beosztottként találkozhatunk. A nárcizmusnak van egészséges szintje is, ez segít, hogy asszertívek legyünk, bízzunk magunkban, ki tudjunk állni magunkért.

A kóros nárcizmus sokszor más személyiségzavarral együtt jelentkezik, a szinte normálistól a súlyosig terjed a spektruma. Van, akinek sok nárcisztikus vonása van, mégsem patológiás. A kóros nárcisztikusokra jellemző, hogy nagyfokú csodálatot igényelnek, fantáziájukban vagy viselkedésükben a többiek felé helyezik magukat, teljesítmény nélkül is elvárják, hogy nagyszerűnek tartsák őket. Azt hiszik, hogy csak hozzájuk hasonlóan különleges, fontos, magas presztízsű emberek érthetik meg őket, és nekik minden jár. Ami különösen súlyos, hogy nem képesek az empátiára. Mellettük ellentétes érzések jelentkeznek, egyszerre van jó élményünk és megmagyarázhatatlan rossz érzésünk, éberségünk. A nárcisztikus vezető nagyon tud motiválni. Ez magával ragadhat, még ha látjuk is, hogy másokkal rosszul bánik.

Mégis, sosem lehetünk elég jók, a kemény munka eltörpül amellett, hogy túl halkan köszöntünk. A hozzá való hűségünk számít, az ő ambíciójának szolgálata. Következetlenül olt le dolgokért, elérhetetlen, nem ad elég információt, passzív-agresszív, rengeteg megjegyzéssel küldi vissza az anyagokat. A visszajelzések sem a munkára vonatkoznak, hanem a személyre. Felszínes, az eredményt akarja jól feltüntetni. Tehetséges, elnyomható munkaerő kell neki.

Sokat hazudik, mivel gyerekkorában a valóság eredetileg borzasztó volt, ezért le kellett válni róla. Uralni akarja a maga és a másik valóságát, ezért a környezetét összezavaró kirohanásokat rendez. Mindig a másik hibás, mert ő nem lehet, akkor szorongana, ezért inkább a másik szorongjon. Ő hibátlan marad, gázlángozással, érzelmi zsarolással. A normális léleknek nincs eszköze az ilyen abszurd hatalomgyakorlás ellen, hanem belebetegszik. A nárcisztikus beletolja az állandó önvizsgálatba, hogy mit tehet, mit mondhat. Kísérleti egérként már nem keressük többé az ételt a labirintusban, ha mindig jön az áram. És akkor azért szól, hogy nem vagyunk elég aktívak. Egy személyiségzavarosnak nincs integrált képe a világról, a rosszat másra hárítja, akinek el kell szenvedni a főnök patológiájának traumatikus terhét.

De nem mindig kóros nárcizmus, amit annak vélünk. Lehet, hogy valaki túl fiatal, nincs elég tapasztalata vagy éppen krízisben van az élete, és ezért frusztrált. A Peter-elv szerint az emberek akár addig emelkednek a ranglétrán, amíg egy szinten már biztosan inkompetensek, ami nem kevés frusztrációval járhat.

Emellett a személyiségzavart nehéz diagnosztizálni, a pszichológiában sincs róluk teljes egyetértés, az összesen 10-11 személyiségzavar típus tünetei átfedést is mutathatnak egymással. Viszonylag ritka, az egyes társadalmak felnőttjeinek 4-15%-át teszik ki, háromnegyedük férfi, azonban a nekik kiszolgáltatottak, a családjuk, beosztottaik ma is kevésbé ismerik fel, hogy miben kell élniük. A ritkaság is azért relatív, ha például azt nézzük, hogy a spanyol nátha a globális lakosság akár 5%-ának életét követelte, mint járvány.

Az is nagy vita, hogy tulajdonképpen ki az őrült? Aki túlságosan is érez, annyira, hogy nem bírja el az érzelmi súlyt és beleőrül, vagy az, aki egyáltalán nem fér hozzá az érzéseihez, embertelen, és nem érzi szükségét, hogy megváltozzon, sőt, büszke magára, hogy mi mindent megtehet, szemben például az általa lenézett normális emberekkel.

Diagnosztizálni azonban csak megfelelő végzettségű szakember tud. Érdemes könyveket olvasni és tájékozódni a témában, főleg a traumás kötődés kiépülésének vagy esetleges traumák újraélésének elkerülése miatt, de ez nem helyettesíti a szakszerű diagnózis állítást. A saját életünk szempontjából nem a vezető önismereti fejlődése a legfontosabb, ha ő ezt maga nem teszi meg. Ehelyett érdemes inkább a saját lelki jóllétünket, érzelmeinket figyelni, és ha tartósan szenvedünk, akár tüneteink vannak, nincs lehetőség változtatásra az adott munkahelyen, főleg, ha az önbecsülésünk sérül, tegyük fel a kérdést, hogy az egészségünk mennyit ér meg nekünk.

Ennek feltérképezésére az alábbi kérdőívben keresek válaszokat, amely segíthet felismerni, hogy illik-e a helyzetedre valamelyik kérdés: Munkahelyi mobbing kérdőív 

A témában jelenleg a legaktuálisabb Modla Zsuzsanna Pokoli főnökök című könyve, amely sok gyakorlatias tanáccsal segíti az érintetteket.

Itt bizarr állásinterjúkról olvashatsz.

Forrás: Schwickerath és Holz: Mobbing - a munkahelyi pszichoterror, Klein Sándor: Vezetés- és szervezetpszichológia, Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról, Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök, Kevin Dutton: Pszichopaták elméjében, J. Comer: A lélek betegségei, https://www.metazin.hu/index.php/item/3978-megsem-eroszakosnak-all-a-vilag, dreamjobs.hu, https://telex.hu/eletmod/2023/03/10/munka-munkahely-vezeto-fonok-toxikus-alkalmazott-abuziv, https://en.m.wikipedia.org/wiki/Dark_triad

Kép innen.