Kis távirdaszerelő műhelyből lett a világ egyik vezető izzógyártója a Tungsram, melynek exportbevétele egykor nagyobb volt, mint a teljes magyar mezőgazdaságé. Szakmai műhelye Bay Zoltán radarcsillagászati munkáját és a végül Auschwitzban elhunyt Bródy Imre kriptonlámpáját adta a világnak. Mentoruk, egyben a Műegyetem atomfizikai tanszékének alapítója, Aschner Lipót vezérigazgató már haldoklott, mire kimentették a mauthauseni koncentrációs táborból. Aschner visszatértéig Bay Zoltán mentette az ott dolgozókat, majd börtönbe került, de életben maradhatott, mert a tudása jobban kellett a németeknek, mint a nyilasoknak. A kommunizmus hadiipari elvárásainak azonban végképp nem akart megfelelni, ezért az USA-ba költözött.

1882-ben csak egy kis távirdaszerelő műhely képviselte itthon Egger Bernát bécsi cégét, az Első Osztrák-Magyar Villámvilágítási és Erőátviteli Gyárat. Amikor öt év múlva az Edisonhoz fűződő szénszálas izzólámpa terjedni kezdett, mindenkit megelőzve Európában ez a bécsi gyár és magyar részlege, a pesti Huszár utcában kibővült korábbi műhely kezdett naponta 1500 izzót gyártani. Nagy-Britanniát, Franciaországot, Svájcot is megelőzték, és magát a Philipset is, amely csak pár év múlva kezdte ezt a tevékenységet Eindhovenben.

1896-ra részvénytársasággá alakultak, 1906-tól működtek Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt. (röviden Egyesült Izzó) néven. Ezt tekintjük a Tungsram alapításának, annak ellenére, hogy csak 1909-ben jegyezték be a Tungsramot, amely a vezető márka lett, és a gyár közismert neve. Új telephelyre költöztek, Újpestre, az államtól pedig 15 év adómentességet kaptak. Duplájára nőtt az eladás, és 1903-ban csatlakoztak a világpiaci kartellhez: a Siemens és az AEG mögött a harmadik legnagyobb kvótát kapták meg.

Bár a szénszálas izzólámpa megismertette az embereket az elektromosság előnyeivel, mégis sok hibája volt: a búra feketedett, törékeny volt, pirosas fénye miatt kicsi volt a fényhasznosítás. Ezeket Just Sándor és Franjo Hanaman együtt küszöbölték ki, megalkotva 1911-ben az első gáztöltésű, wolframszálas izzólámpát. Ezt a fémszálat akár 2033 Celsius fokig lehetett hevíteni, és 600 órás élettartama volt. Az Egyesült Izzó meg is vette tőlük a jogokat, majd az amerikai Western Electric betársult a vállalatba, és 1921-ben, illetve 1932-ben pedig a szintén amerikai General Electric szerzett meghatározó részesedést, és hozta magával a gépi termelés akkori legmodernebb automatizálását - később maguk is készítettek gyártósorokat eladásra is.

A Tungsramot világcéggé fejlesztő vezérigazgató, Aschner Lipót 1892-ben, 20 évesen lépett be, de már öt éve dolgozott, hogy segítse 13 testvérét nevelő szüleit. Saját tehetségéből és szorgalmából járta végig a ranglétrát: 32 évesen lett aligazgató, néhány év múlva értékesítési, kereskedelmi, majd 1921-től vezérigazgató. És nehézségekben nem volt hiány. Az I. világháborút még átvészelték azzal, hogy tovább szállították az izzókat a központi hatalmaknak és semleges országoknak, de a Tanácsköztársaság már komoly megterhelést jelentett: „Egy kótyagos műszerész lett a kommünben az üzemi tanács elnöke – most azt hallom, a nyilasoknál van. Mikor kitört a kommün, bejött a szobámba, közölte velem a megváltozott világot, és azt mondta: ’ha egyet csengetek, az az altisztnek szól, ha kettőt, az az Aschnernek szól’. Fegyelemhez szokott ember vagyok: szépen kiültem az előszobába. A műszerész folyton csengetett” – mondta Aschner 1937-ben egy interjúban. Egy hét után elfogyott a szén, és Aschnert nagy nehezen elengedték Csehszlovákiába. Visszatérve azt mondta, csak azzal a feltétellel kapott, hogy nem használhatja hadianyaggyártásra, és csak exportálhatja a terméket. Ez nem volt igaz, de arra játszott, hogy amíg elbukik a kommün, jobb, ha inkább külföldön marad a bevétel.

Ekkor már saját K+F laborjuk volt, egyedül nekik, mert a kartellek idején nemcsak a piacokat osztották fel egymás között a szereplők, hanem a szabadalmakat is cserélgették. A gyár a magyar híradástechnikai fejlesztések komoly bázisa is lett, az első automata telefonközpontot 1924-ben ők helyezték üzembe a MÁV-nál, majd Tungsram-Western felirattal rádióvevőket is kezdtek gyártani elektroncsöves kivitelben. Ez a részleg 1928-ban Standard Villamossági Rt. néven kivált a cégből. A Tungsram az 1930-as években vált igazi multivá, számtalan külföldi képviselettel, és az izzógyártás új forradalmával, a kriptonlámpa bevezetésével.

Európa első ipari kutatólaborja (omikk.bme.hu)

Aschner vezetése alatt világszinten is jelentős innováció zajlott le. Bródy Imre fizikus kifejlesztette a kriptonlámpát, amely jóval nagyobb élettartamú volt minden addigi izzónál, még az addigra elterjedt argonlámpánál is. Bródy gimnáziumi tanár volt, a Műegyetem tanársegédi állása nyitotta meg előtte a lehetőséget, hogy már az 1920-as évek zavaros politikai viszonyai elől Göttingenbe menjen. Itt a Nobel-díjas Max Bornnal dolgozott együtt a kristályok dinamikáján, a Born és Kármán Tódor által korábban elkezdett munkát folytatva. Munkájuk gyakorlati haszna később a félvezető-egykristályok előállításánál érvényesült. Mégis hazajött, és a Tungsramnál kezdett dolgozni. Munkatársa, Selényi Pál szerint annyira elméleti ember volt, hogy még a fizikai kísérletezéshez használt eszközöket sem szerette kezelni, mégis a gyárban teljesen gyakorlatiassá vált, és a lámpaszerkesztés lett a fő területe.  (Selényi Pál egyébként eredetileg a fénymásolás, vagyis xerográfia feltalálója. Aschner nem tudott elég pénzt szerezni hozzá, ezért megszakadt a munka, de a fénymásolás hivatalos feltalálója, Chester F. Carlson elismerte, hogy Selényi publikációi vezették a munkában.)

Ugyan az argon kriptonnal való helyettesítése már korábban felmerült, Bródy jött rá 1929-ben, hogy a kriptonnal még tovább lehet növelni az élettartamot, mivel csökkenti a termikus díffúziót, amely sietteti az izzószál elpárolgását, és elfeketíti a búrát, aminek kiküszöbölése komoly hőveszteséget spórolna meg az izzónak. Bródy vett fél liter kriptont, amelyből négy izzót készített és igazolta feltevése helyességét: négyszer tovább bírták, mint az argonlámpa, és jobban világítottak.

Rájuk hárult a feladat, hogy megoldják a tömeggyártást. A probléma a kripton elérhetősége volt. Litere 4000 pengőbe került, a fél liter pedig a hivatalos előállító teljes készletének fele volt. A levegőből kellett hát kinyerni - az argonlámpa gyártási folyamatánál olcsóbban -, miközben a kripton a levegő mindössze másfél milliomod része. Bródy és két munkatársa, Selényi Pál és Kőrösy Ferenc végül a levegő 10%-át cseppfolyósították, ezen átfúvatták az előhűtött maradékot, kimosva belőle a kripton többségét. Frakcionálni is csak ezt a 10%-ot kellett. Erre az új technológiára alapozva épült fel Ajkán az első kriptongyár. 1936-ban mint szenzációt mutatták be terméküket a Budapesti Ipari Vásáron, egy év múlva pedig már külföldre is eladták, és beindult az ipari termelés, darabonként alig több mint egy pengő önköltséggel.

Aschner tudta, hogy világszerte terjedő előnyüket csak folyamatos innovációval lehet fenntartani, ezért tovább akarta fejleszteni a kutatólabort. Számtalan tehetséget foglalkoztatott, de legnagyobb húzása mindenképp Bay Zoltán fizikus szerződtetése volt, szintén 1936-ban. Ez szokatlan lépésnek számított: Bay hat évvel azelőtt, 30 évesen a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékének vezetője lett, de sokan nem értettek ezzel egyet, kora miatt. Kevesen ismerték fel tehetségét, az egyetemi közeg nem igazán fogadta be. Aschner felajánlotta neki, hogy bármivel kísérletezhet náluk, ha cserébe segít a műszaki problémáknál. Ő váltott, együttműködésük pedig tovább biztosította a Tungsram vezető szerepét.  Baynak végül a tanításról sem kellett lemondania: Aschner saját pénzén létrehozta a Műegyetem atomfizikai tanszékét, melynek vezetője Bay lett.

Bródy közben új előállítási technológiát is kidolgozott, de további gyárakat már nem tudtak telepíteni. 1941-ben még elindították az Ajkai Hőerőművet, amely elkezdte az áramtermelést, de a háború megállította a munkát. 1942-ben katonai vezető érkezett a Tungsramhoz, aki hadiüzemmé akarta formálni, illetve végrehajtani a zsidótörvényeket. Papp Dezső ezredes azonnal munkaszolgálatra küldött 120 embert. Közülük négyen tértek haza. 1943-ban felkérés érkezett a Wehrmachttól is hadianyag gyártásra, de elutasították, mert nem akarták bombázás célpontjává tenni magukat. A Tungsram udvarán már inkább krumplit és borsót termesztettek, disznót hizlaltak a munkásoknak, hogy ne haljanak éhen.

A kormány egy idő után rájött, hogy nem cél az ott dolgozó mérnökök elvesztése, ezért Bayt behívatta a honvédelmi miniszter, és radarok előállításásával bízta meg, aki azzal a feltétellel vállalta, hogy a megfelelő emberek mellette maradhatnak. Így próbálta megakadályozni munkatársai elhurcolását. Köztük Bródy Imrének is kormányzói mentességet biztosított, de a családjának nem tudott. Családja elhurcolása után Bródy nem élt a mentességgel, ezért őt is elvitték. Amikor megérkezett Auschwitzba, felesége és lánya már nem voltak életben. Fél évvel később meghalt, egyes források szerint betegségben, mások szerint SS katonák verték halálra egy olyan helyiségben, amelyet kriptonlámpa világított be. 53 éves volt.

Aschner sokáig szerényen élt a gyári szolgálati lakásban, nemrég költözött át egy villába. Ezt tette meg főhadiszállásának Adolf Eichmann, Budapest SS parancsnoka 1944-ben, amikor a 74 éves Aschnert a Gestapo más nagyiparosokkal és bankárokkal együtt Bécsbe, majd Mauthausenbe vitetett, de Bay közvetítésével 100 ezer svájci frank váltságdíjat fizettek érte, és a nácik kiadták. Már halálán volt, mikor Svájcba menekítették gyógyulni, 1944 márciusában.

Aschner a letartóztatáskor

Bay Zoltán a műszaki igazgató, Jankovich Dénes pedig a kereskedelmi igazgatói pozíciót vállalta el, hogy csökkentsék a katonai vezető hatalmát. Mivel Újpest már vidéknek számított, a csendőrség és a hatóságok deportálni akartak. A mérnökök közül tizenhármat meg tudtak menteni, azzal, hogy hadiprojekten dolgoznak. Egy nap újra azzal jelentek meg a deportálást végző hatóságok képviselői, hogy négyszáz további embert deportálnak. Semmilyen mentesítő határozat nem hatotta meg őket, az embereket elhurcolták. Bay összesen még 10 zsidó mérnököt mentett meg úgy, hogy a pályaudvarról hozatta vissza őket, svéd védlevelekkel.

Októberben nyilas üzemi tanács kezdett működni, onnantól Baynak és munkatársainak még jobban kellett lavíroznia, mert az is felmerült, hogy az egészet Németországba telepítik. Bayék menteni kezdték a berendezést is, egy részét például egyszerűen befalazták Újpesten. Nyíltan csak könnyen pótolható alkatrészeket szereltek le, amire a nyilasok képviselője nem jött rá. Amikor pedig visszavonulás közben felrobbantandónak minősítették a gyárat, 800 családot költöztettek a területre.

Bay ekkor már a gyenge magyar ellenállás tagja volt, ahova Szent-Györgyi Albert szervezte be. Rádió összeköttetést próbált létesíteni a szövetségesekkel, de ez nem sikerült: elárulták és letartóztatták, a Margit körúti fegyházba került. Szerencséjére a németek közbeavatkoztak: kellett az Újpesten gyártott katonai rádiócső, ezért nyomást gyakoroltak a túlbuzgó nyilasokra, hogy engedjék vissza Bayt dolgozni. Persze ebben az is benne volt, hogy Jankovich és ő majd igazolja a közelgő bukás után a németek jó szándékát. Bay végül a gyárban lévő kétezer emberrel vészelte át Újpesten az ostromot. Összesen végül közel 500 munkatársat vesztettek. Az ajkai gyár értékes berendezéseit közben a visszavonuló németek, a megmaradt nehézgépeket pedig a szovjet csapatok vitték el. Utóbbiak 1945 januárjában jelentek meg azzal, hogy a Tungsram nem szerepel a jóvátételi listán. Hamarosan mégis elvitték a berendezés 96%-át az ajkai kriptongyár gépei mellett. 11 millió dollár volt a kár, de ezt sosem lehetett beszámítani a szovjeteknek fizetendő 200 millió dollárba, mert nem maradt hivatalos nyoma.

A gyár egyébként világra szóló tudományos szenzáció színhelye lehetett a nehézségek ellenére is: 1946. február 6-án Bay sikeresen fogott fel radarvisszhangot a Holdról egy lokátorral. Ezért a radarcsillagászat egyik úttörőjének tekintjük, kísérlete egyben hozzájárult Einstein általános relativitáselméletének gyakorlati igazolásához is. Sok nemzetközi ajánlatot is visszautasított, mert itthon akart maradni. De 1948-ban újra behívta a hadügyminisztérium: elvárták, hogy haditechnikai laboratóriumot működtessen, amire végképp nem volt hajlandó. 44 évesen családjával az USA-ba költözött, ahol az amerikai szabványügyi hivatal egyik vezetője lett.

A háború után, 1947-ben Aschner visszajött Budapestre - szovjet engedéllyel -, és még öt évig újra ő volt a vezérigazgató. Nem tudott már sokat tenni utolsó éveiben: a Marshall-segélytől elesett az ország, üzleti terv helyett az első hároméves állami terv diktált, exportjuk főleg a Szovjetunióra terjedt ki. Aschner betegen is bejárt dolgozni, mielőtt meghalt. A Tungsram fénykorát vezetése alatt élte: például 1936-ban 20 millió izzót és 2,5 millió elektroncsövet gyártottak, nagyobb volt az exportból származó jövedelmük, mint a teljes magyar mezőgazdaságé.

Később újra megindult a kriptonlámpa- és fénycsőgyártás, Vácott a tévéképcső- és alkatrészgyár, Újpesten a vákuumtechnikai gépgyár, illetve a germánium- és szilíciumalapú félvezetők előállítása is. Közben a nyugati piacokra is szállítottak, 1977-ben pedig az USA-ban vegyesvállalatot alapítottak Action-Tungsram néven. 1988-ban tényleges részvénytársasággá alakították, egészen addig állami vállalatként működött. A társaság 1989-ben az osztrák Girozentrale vezette nyugati bankkonzorcium kezébe került, majd a többséget el is adták a General Electricnek, amely 1994-től kizárólagos tulajdonos, azóta a vállalat GE Lighting Tungsram Rt. (Zrt.) néven működik a General Electric cégcsoport tagjaként.

Itt Einstein életének kevésbé ismert részleteiről olvashatsz.

Képek és forrás: pinterest.com, wikipedia.org, http://hvg.hu/magyarmarka/20050325tungsram, http://www.omikk.bme.hu/archivum/bay/szocikkek/izzo.htm, http://www.gelighting.com/LightingWeb/tungsram/images/Tungsram_tortenet-Press_Release_HU_tcm584-87400.pdf, http://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/199902/bay.htm, http://www.sztnh.gov.hu/hu/magyar-feltalalok-es-talalmanyaik/brody-imre, https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152766687434855&set=pb.614474854.-2207520000.1439231774.&type=3&theater, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sel%C3%A9nyi_P%C3%A1l, Egger, Aschner, Tungsram, a nácik meg a kommunisták, Forbes, 2015. augusztus