Még nem vettél ajándékot? Az elmúlt időszakban olvasott könyvek közül az alábbiakat ajánlom, ha gyors ötletekre van szükség, vagy csak szívesen hozzátennél még valamit az eddig beszerzett ajándékokhoz.

Chaim Potok: A kiválasztott

Potok sárospataki származású az édesanyja révén, ő maga már New Yorkban született, tizenhat éves korától ír. Az apa-fiú kapcsolatot még nem láttam ilyen mélységeiben ábrázolni, mint tőle, akit A nevem Asher Lev című, a zseniális művészpalánta és a szüleihez lojális haszid zsidó szerepek között őrlődő fiú története óta rendszeresen olvasok. A kiválasztott című regénye vetekszik előbbivel. A belőle készült filmben viszont sokat változtattak a történeten, ezért a könyvet érdemes választani.

Danny és Ruven barátok lesznek egy véletlen találkozást követően. Mindkettejüknek más az apával való kapcsolata. Ruvent egyedül neveli apja, akivel bensőséges, közvetlen a viszonya, a fiú bármivel fordulhat hozzá. Danny egy rabbi fia, aki viszont érzelmi távolságot tart tőle, sajátos nevelési módszere, hogy alig beszél hozzá, kivéve, amikor vallási kérdésekből vizsgáztatja az egész gyülekezet előtt. Danny zseniális, fotografikus memóriája van, az apja és közösségük is egyértelműnek veszi, hogy apja nyomdokába lép, és ő lesz az új rabbi. Csakhogy Danny pszichológiát szeretne tanulni, ami teljes elfordulás lenne az apja által neki szánt élettől. Amikor Danny megismeri Ruvent, az egyetem vágyából igazi elhatározás lesz, mely próbára teszi apjával való kapcsolatát.

Potok megmutatja, hogy kell jól szeretni és hogyan adjunk szárnyakat a gyerekeinknek, még akkor is, ha nem az elvárásainkhoz igazodó életet választanak maguknak.

Hargittai Magdolna: Nők a tudományban

Az eredetileg New York-ban megjelent „Nők a tudományban” című kötetben csillagászok, fizikusok, kémikusok, biológusok és orvosok is szerepelnek, szerte a világból, így Magyarországról is, illetve a harmadik világ kutatónői, vezetői pozícióba jutott kutatónők is. Itt olvastam először Banga Ilonáról, aki szintén kaphatott volna Nobel-díjat a C-vitamin felfedezésében játszott szerepéért, ő is – mint Karikó Katalin - a szegedi egyetemen kutatott. Róla itt írtam.

Kevés kivétellel a nők csak a 19. század végén jelenhettek meg a tudományban, leginkább férjük oldalán – ha kutathattak is, azért fizetés nem járt. Sokszor elsikkadt eredményeik számontartása, mert az a férj nevén jelent meg a közös munka miatt. Nobel-díjasokkal is előfordult, hogy csak azon az egyetemen kutathattak, ahol férjük is. A CERN még az 1960-as években sem biztosított fizetést a fizikus férjek fizikus feleségeinek, mondván, hogy ott túl sok van belőlük.

„Ez a könyv olyan női tudósokkal ismertet meg bennünket, akik képesek voltak életükben egyensúlyt teremteni, és akik rászolgáltak mélységes tiszteletünkre” – mondja Roald Hoffmann kémiai Nobel-díjas.

Tara Westover: A tanult lány

A Cambridge Egyetem tanárának memoárja. Felnövéstörténet egy nőről, aki nem járhat iskolába, még a születése dátumát sem tudja, mindenben a családot irányító, fanatikus és súlyos mentális problémákkal küzdő apától függ, aki családját elszigetelve egy hegyen várja a világvégét. Tara ennek ellenére bejut a főiskolára, majd Cambridge-be, végül a Harvardra. A családja óriási tiltakozása ellenére kell ezt véghez vinnie. Soha nem remélt sikereket ér el, amikor apja a Harvardra is utána megy, és valószínűleg az egyetem történetének egyik legdurvább szülői megnyilvánulását mutatja be, ami után úgy tűnik, Tara pályája végleg kettétört.

A könyvben meglepően erős jelenetek vannak. Például, amikor a főiskolán a megtelt előadóban nem érti, mit jelent a holokauszt kifejezés, és amikor megkérdezi a tanárt, döbbent csend lesz, ő pedig nem válaszol. Amikor utánanéz, rádöbben, hogy semmit sem ért anyja „házi oktatása”, akivel nagyjából virágokat nézegettek a mezőn.

Vagy amikor Cambridge-ben a tanár felviszi őket a tetőre, megmutatni a kilátást, és az erős szélben mindenki kapaszkodik a fal mentén, Tara pedig gond nélkül sétálgat. Majd magyarázkodik az aggódó tanárnak, hogy amikor otthon is segít tetőt ácsolni, nyugodtan lehet úgy járni, mint a földön, mert csak pszichés okokból érezzük: a magasban erős szélben rögtön kapaszkodni kell. Mivel az apa építőmunkásnak használja gyerekeit, mert nem tud alkalmazottakat fizetni. Ez nem egy történet az 1930-as évekből, hanem csak néhány évvel ezelőttről.

Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is

A kötődésről számtalan könyvet írtak már, nem véletlenül, hiszen a pszichológia egyik legtöbbet kutatott területe. A szülőnek óriási a felelőssége gyerekei egész életére kihatóan, és ennek alapja, hogy megfelelően, elég jól szerette-e őket. Ez alapozza meg, hogy később gyerekei tudnak-e élethosszan, elég jól szeretni, kötődni akár ugyanahhoz az emberhez.

Ami lehetetlen küldetésnek tűnhet, pedig nem az. Stefanie Stahl pszichoterapeuta könyve számomra az egyik legjobb a témában. Szerinte sok párkapcsolati probléma mögött a kötelékfóbia rejlik. Elmagyarázza a kötelékfóbiások viselkedését, hogy miféle félelem rejlik emögött, és megmutatja, hogyan lehet túljutni ezen az állapoton. Olyan nagyképet nyújt, ami átírta az eddigi fogalmaimat a biztonságos és bizonytalan kötődési stílusokról.

A mai nagyvárosi férfi elkerülő kötődési stílusa mindenkinek fájdalmat okoz, vagy van, akinél megáll a tudománya? Mi az ő igazi defektje a gyerekkorból? A férfi vagy a nő kötődési stílusa határozza meg a kapcsolat dinamikáját? Az elég jó szülő által fáradságos, évtizedes munkával kialakított biztonságos kötődés végig megmarad, vagy sérülhet felnőttkorban? A cím viszont célozgatásnak hat, ezért meggondolandó, kinek adjuk.

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Az irodalmi Nobel-díjas Ishiguroban nem lehet csalódni. Ez a regénye kevésbé ismert, mint az Oscar-díjas film alapjául szolgáló Napok romjai, és nem a pörgős cselekmény híveinek való, azonban, ha sikerül belefeledkezni a történetbe, annál nagyobbat szól a vége.

A 20. század elején egy brit házaspárnak nyoma vész Sanghajban. Fiuk, Christopher Londonba kerül, ahol felnőve magánnyomozó lesz. Számtalan bűnügy sikeres megoldása után egyre inkább érzi: elérkezett az idő, hogy visszatérjen a háborúzó, politikailag megosztott Sanghajba, és kiderítse, mi történt valójában a szüleivel.

A történetben egy különleges nő és három különböző férfi típus jelenik meg. A férfiak szóródnak egy skálán a kiszámíthatatlanság szerint, és bizony nem a szociopata, kínai helyi hadúr nyeri a versenyt közülük az „amire senki nem számított” kategóriában.

Itt a Harvardon végzett nők pályaelhagyásáról olvashatsz.

Kép innen.

Csatlakozz a Facebook közösséghez.