Marie Curie pár héttel második Nobel-díja átvétele előtt nem örülhetett felhőtlenül: magánélete miatt támadások kereszttüzébe került, annyira, hogy házát is el kellett hagynia egy időre gyerekeivel. Albert Einstein ekkor írta neki együttérző levelét, arra biztatva, hogy ne foglalkozzon utálóival. Nemcsak ez háborította fel: a Francia Tudományos Akadémia is megtagadta Curie-től az akadémiai tagságot. A levél azután került elő, hogy a Princeton Egyetem nyilvánossá tette Einstein számos dokumentumát.

1911 novemberében csak pár hét volt hátra, hogy Marie Curie lengyel származású francia fizikus és kémikus megkapja második, kémiai Nobel-díját a rádium és polónium felfedezéséért. Az első, fizikai Nobel-díjat 1903-ban megosztva kapta professzorával, Henri Bequerellel és férjével, Pierre Curie-vel a radioaktív sugárzás felfedezése kapcsán végzett munkájukért. Marie Curie az első nő volt, aki Nobel-díjat kapott, és az egyik tudós, aki két különböző tudományágban is díjazott lett (az amerikai kémikus, Linus Pauling kémia- és békedíjas). Ám 1911-ben, a várakozás pillanataiban nem mint tudóst ünnepelték Franciaországban, hanem egyenesen támadták, magánéleti okokból.

Curie ekkor már öt éve özvegy volt, miután Pierre, férje és társa a kutatásaiban, balesetben meghalt. Két lányukat, Iréne-t és Éve-t egyedül nevelte tovább, és átvette férje helyét a Sorbonne-on, ahol tanszékvezetőként fáradhatatlanul dolgozott, hogy új értelmet találjon életének. 1910-ben kapcsolatba kezdtek Paul Langevin fizikussal, aki bár külön élt feleségétől, de hivatalosan még nős volt. Miközben 1911 őszén Curie, Langevin és 20 másik tudós egy brüsszeli konferencián voltak, Langevin felesége átadta a sajtónak a férje és Curie közötti szerelmes leveleket, amit megjelentettek, és házasságrombolónak bélyegezték Curie-t. Kitört a botrány. Miután Curie lengyel volt, felerősödtek a kívülállóságára utaló hangok, és hasonló közutálat kezdett kibontakozni ellene, mint Richard Dreyfuss esetében. Pletykálni kezdtek esetleges zsidó származásáról is. Miután hazaértek a konferenciáról, Curie háza körül kiabáló tömeg gyűlt össze, az akkor 7 és 14 éves lányai annyira féltek, hogy Curie egy időre a család barátjához költözött velük.

Albert Einsteinnel éppen a konferencián mutatták be őket egymásnak, a zseniális tudóst mélységesen felháborították a Curie-vel történtek. Ezt bizonyítja hozzá írt levele, amit a Princeton Egyetem tett elérhetővé sok más írásával együtt, és David Grinspoon asztrobiológus talált rá. Einstein fő üzenete, hogy Curie tekintse magát okos, művelt nőnek és ne foglalkozzon a trollokkal. Többek között ezt írja: „Meggyőződésem, hogy Ön következetesen figyelmen kívül hagyja ezt a csőcseléket. Bárki ezek közül nem több a hüllőknél” – mondja. „Meg kell mondjam, csodálom az intellektusát, motiváltságát és becsületességét, és szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem Önt Brüsszelben. Igazi öröm, hogy olyan személyiségek vannak köztünk, mint Ön vagy Langevin, akikkel kiváltságos dolog kapcsolatba kerülni.”

Einstein nemcsak az aktuális esetre utalt: 1911 januárjában a Francia Tudományos Akadémia megtagadta, hogy Marie Curie a tagja lehessen. Az ok: nő volt, ateista, és tudhattak kapcsolatáról Langevinnel, bár ezt nyilvánosan soha nem nevezték volna meg. Az biztos, hogy tudományos teljesítménye alapján nehéz lett volna elvitatni tőle az akadémiai széket.

Marie Curie-nek soha nem adták meg a tagságot, 1962-ben tanítványa, Marguerite Perey volt az első nő, aki megkapta azt.

A levél angol fordításban

Ahogy Einstein írta: „Ha a csőcselék továbbra is Önnel van elfoglalva, ne olvassa ezt a moslékot, hanem hagyja meg az olyan hüllőnek, akinek fabrikálták azt.” Eredeti, német nyelven itt olvasható. Einstein közzétett dokumentumai pedig itt érhetők el. Érdekes módon évekkel később Marie unokája, Hélène Joliot, Paul Langevin unokájához, Michel Langevinhez ment feleségül.

És mit köszönhet még Curie-nek Franciaország? Például azt, hogy hazája, Lengyelország hazahívta volna, de végül nem ment. Megalapította Párizsban a Rádium Intézetet (ma a nevét viseli), amely még négy Nobel-díjast adott a világnak, köztük lányát, Iréne Joliot-Curie-t és férjét, Frédéric Joliot-Curie-t, aki tiszteletből felvette a Curie nevet. Ők az egyetlen család, ahol apja-lánya, anyja-lánya, és két férj-feleség Nobel-díjas. Az I. világháború alatt a hadsereget segítette mozgatható radiografikus egységekhez való rádiumcsövek adományozásával (a radon szintén az ő felfedezése). Saját és férje arany Nobel medálját is háborús célokra adományozta.

Marie Curie halálát a radioaktív sugárzás okozta: ez ismeretlen volt akkoriban és szinte minden elővigyázatosság nélkül folytatta kutatásait. Férjével, Pierre Curie-vel közös sírjuk a párizsi Pantheonban található, ahová maradványaik Sceaux-ból kerültek 1995-ben. Ekkor jöttek rá, hogy egykor ólommal bélelt koporsóba temették. Hasonlóan a megmaradt személyes dolgai, jegyzetei is ólommal bélelt dobozokban állnak a francia nemzeti könyvtárban. Ha valaki hozzáférést igényel, felelősség vállalási nyilatkozatot íratnak alá vele, és csak védőöltözetben mehet ezek közelébe.

Illyés Gyula írja a sírról: "És hogy mi a sugárzás, erről félelmesen szép példázatot hallottam Zsebők Zoltán barátomtól, a röntgen-professzortól. Párisban járva két ízben is felkereste a Sceaux-i temetőben a Curie-házaspár sírját. Már évtizedek óta fekszenek a nedves földben, sejtjeiket régen elbomlasztotta a halál. De a sok évtizedes munka közben a rádiumsugárzás végleg beépült csontjaikba, ma is ott van, és jelzi sírhelyüket. Ha senki nem lenne a temetőben, hogy megmutassa, merre van a sír: egy egyszerű Geiger-Müller-számláló élénkülő lüktetése odavezetné a látogatót. Az ionizáló sugárzás törvényei szerint 1580 esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Curie-házaspár sírjából érkező jelek erőssége felére csökkenjen."   

Egy másik úttörő nőről, Hedy Lamarr színésznőről itt olvashatsz.

Képek és forrás: Wikimedia Commons, nobelprize.org, http://mic.com/articles/105900/read-einstein-s-inspiring-letter-to-marie-curie-telling-her-to-ignore-the-haters, http://www.iflscience.com/physics/albert-einstein-told-marie-curie-ignore-haters, http://hu.wikipedia.org/wiki/Marie_Curie