Ági, azaz Rachel Agnes Lotan, a Stanford Egyetem tanárképző intézetének nyugalmazott vezetője múlt héten hazánkba látogatott, hogy jelen legyen a hejőkeresztúi oktatási modell országos terjedésének újabb fázisánál. A Kovácsné dr. Nagy Emese és csapata által először Hejőkeresztúron elindított Komplex Instrukciós Program ma már egyre ismertebb, köszönhetően az áldozatos szakmai munkának: már több mint tízezer gyereknél több mint ezer pedagógus alkalmazza azt.

„Egyszer dolgoztam egy tanárnővel, negyedikeseket tanított. A gyerekek kísérletet végeztek, ahol meg kellett valamit melegíteniük. Az elektromos főzőlap hirtelen lángra kapott. A csoportban volt két lány, akinek volt megoldási javaslata: a fehér lány azt mondta, hogy locsolják le vízzel a tüzet, de elektromos eszközről lévén szó ez nyilván nagyon rossz ötlet volt. A másik lány, aki mexikói bevándorlók lánya volt, halkan azt javasolta, hogy húzzák ki az áramból a főzőlapot. A tanárnő addig máshol volt a teremben, de a kiabálására felfigyelve odament, és gyorsan kihúzta az konnektorból a főzőlapot. Ezután megkérdezte a gyerekeket, hogy ki hallotta, hogy a mexikói származású lány a jó megoldást javasolta. A gyerekek közül senki sem jelezte, ami azt mutatja, hogy nem figyeltek oda rá.

Pedig éppen azért tudta a jó megoldást a problémára, mert az anyja több műszakban dolgozott, és megtanította neki, hogy hogyan melegítse meg a testvéreinek az ételt, amikor ő nincs otthon, és azt is, hogy azonnal húzza ki a mikrót az áramból, ha valami baj van. A lány olyat tudott, amivel életeket lehet megmenteni, de ezt az iskolában mégsem értékelte senki. A tanároknak az ilyen képességekre kell odafigyelniük, és elérniük, hogy a gyerekek érezzék, hogy a közösség értékeli az ilyen tudást is” – mesélte múlt héten az Indexnek Rachel Agnes Lotan professzor asszony.

Jól mutatja ez, hogy milyen szemléletet érvényesítenek a KIP-es tanárok azokon az órákon, ahol a gyerekek sokszor nagyon eltérő képességekkel és családi háttérrel dolgoznak. Ezt képviseli az itthon Hejőkeresztúri modell - KIP néven ismert oktatási program is, amely már 16 éve működik sikeresen a nevet adó borsodi Hejőkeresztúron. A professzor szerint minden gyereknek jár a méltányos oktatás, azaz nemcsak ugyanazt kell mindenkinek biztosítani, hanem akinek szüksége van rá, arra jobban oda kell figyelni. Tisztában kell lenni azzal, honnan, milyen körülmények közül érkezik a gyerek, mert csak ennek ismeretében lehet úgy fejleszteni őt, és olyan helyzeteket teremteni, amelyek javítják az osztályban a társai között elfoglalt státuszát.

A történet Kaliforniában kezdődött, ahol a Stanford Egyetemen a csoporton belüli dinamikát, érvényesülési képességet kutató Elizabeth Cohen és a nyelvtanár Rachel Agnes Lotan közel harminc éves kutatómunkával kifejlesztette a Complex Instruction Programot (Komplex Instrukciós Program).

Utóbbi Erdélyben született, gyermekkorában vándorolt külföldre a családja, a mai napig beszél magyarul és románul is, négy másik nyelv mellett. Középiskolai nyelvtanárként elnyert egy ösztöndíjat a Stanfordra. Itt jött rá, hogy az amerikai iskolákban a főleg spanyol anyanyelvű gyerekek dolga mennyivel nehezebb, hiszen alig tudnak angolul. Ez különösen nehezítette az amúgy sem egyszerű közös tanulásukat az angol anyanyelvű gyerekekkel. Így kezdődött a módszer kidolgozása - hogy egyáltalán csak a nyelvi nehézségeket sikerüljön csökkenteni -, amely végül sokkal többet tett az osztályokon belüli különbségek leküzdéséért is, és amely mára USA-szerte elismert programmá vált.

Itthon Kovácsné dr. Nagy Emesének, a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatójának és csapatának köszönhető, hogy a KIP a gyakorlatban is alkalmazhatóvá vált. Amikor 16 évvel ezelőtt igazgató lett, legsürgetőbbnek a gyerekek magatartásának a rendezését és alulmotiváltságuk megszüntetését tartotta. Kereste és megtalálta a megoldást a Komplex Instrukciós Programban. A módszer az Amerikai Nagykövetség által támogatott pályázaton keresztül, egy alapítvány segítségével érkezett el Magyarországra. De az igazgatónő saját költségén Kaliforniába is kiutazott, hogy mind a KIP alkalmazását segítő tanárképzést, mind a Stanford Egyetemhez tartozó iskolákban folyó munkát megismerje. Az ott tapasztaltak nagyban hozzájárultak a KIP formálásához, hazai körülményekhez történő igazításához. Ma a program hazai viszonyokra adaptált, azaz 60%-ban saját, egyedi kerettel bír. A KIP sikertörténete több mint tíz évre nyúlik vissza, amikor is a program hazai terjesztése megkezdődött más iskolákban is.

Nagy Emese és Rachel Lotan

Csak Stanfordban 30 doktori disszertáció született a témában, de nagyon sok megfigyelést végeztünk a gyerekek között is. Kovácsné dr. Nagy Emesének, a hejőkeresztúri iskola igazgatójának, a Miskolci Egyetem docensének nagy érdeme, hogy azon dolgozott, hogyan illene az amerikai módszer ide, Magyarországra. Mert nem lehet valamit csak megvenni Stanfordból, és egy az egyben alkalmazni, azt át kell dolgozni, hogy itt is működjön a koncepció.

– nyilatkozta Rachel Agnes Lotan.

A hejőkeresztúri iskolában a tanulók az országos kompetenciamérésen elérik az országos átlagot, matematikából pedig már volt olyan év, ahol a fővárosi iskolák átlagánál is jobban teljesítettek, pedig a gyerekek több mint 70%-a rendkívüli nehézségekkel küzd a mindennapokban. Van, aki nevelőszülőknél lakik, van, akit nagyszülők nevelnek és sokan élnek csonka családban is. Mindennapos jelenség, hogy a többgyermekes család egyetlen kis szobában él, nincs folyó víz, és az sem ritka, hogy az áramot kikapcsolják és télen nincs fűtés. Ennek ellenére a szülők támogatják az iskolában folyó munkát, hiszen látják, hogy a gyerekük sikereket ér el.

„Tanulóink közel háromnegyede hátrányos helyzetű, minden tízedik gyermek állami gondozott, 10 százalékuk pedig sajátos nevelési igényű. Büszkék vagyunk arra, hogy mindezek ellenére az iskolánkban végzett gyermekek egytől-egyig továbbtanulnak, sőt, 70 százalékuk érettségit adó intézményben folytatja tanulmányait” – mondja az igazgatónő.

Sokuk nyer országos versenyt. A stratégiai gondolkodást segítő táblajátékok alkalmazásának köszönhetően 2010-től hazánkat minden évben hejőkeresztúri gyerek is képviseli a Dáma Európa Bajnokságon. Mindegy, hogy roma, félig roma, vagy nem roma, akár pedagógus gyerek (merthogy ők is ebbe az iskolába járnak), szép eredményeket érnek el. A stratégia kidolgozott: a gyerekekkel először táblajátékokat játszatnak, figyelemösszpontosítást, türelmet, tervezést tanítanak, majd a matematika- és a nyelvtudásukat erősítik. A szókincs is nagyon fontos: Nagy Emese több előadásában is elmondta és tudományosan is alátámasztotta, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek számára sokszor már az elsős olvasókönyv szövege is olyan nehezen értelmezhető, mint többségünknek az első idegen nyelvű tankönyv. Amit egy átlagos, hazai középosztálybeli családnak nem könnyű elképzelnie, azt a hejőkeresztúriak a munkájukon keresztül bemutatják: szociális háttértől függetlenül, bárhol születhetnek és születnek is tehetséges gyerekek, akiket sikeressé lehet tenni. Az átlagember számára elképzelhetetlen nehézségeket küzdenek le, hogy egyáltalán iskolába járjanak és az oktatásban bent maradjanak.

Az iskolát volt szerencsém meglátogatni néhány éve, és a tanórákra is beülhettem. A gyerekek az összes tanórának mindössze 20%-ában tanulnak a program szerint. A bevezetés után fél évvel észrevehető, pozitív változás következik be a gyerekek viselkedésében. A tanítási óra sikerélményt ad számukra, mivel a feladatokon keresztül megmutathatják többféle képességüket. Emlékezetes volt egy nyolcadikos roma lány, aki kémiából nagyon jó prezentációt tartott. A pedagógusoknak 2-3 hónapra van szükségük ahhoz, hogy jártasak legyenek az alkalmazásában, onnantól azonban naponta látják, érzékelik munkájuk sikerét és eredményét.

Az órákon az osztály kisebb csoportokban életszerű feladatokat old meg. Minden feladat nyílt végű, innovatív gondolkodást igénylő, azaz mód van a többféle megoldásra. Mindenki segítségére szükség van: a feladatok megoldásában a gyengébb teljesítményű tanulóknak is, azaz nem csak a jó képességűeknek és jó tanulóknak van lehetőségük az érvényesüléshez (utóbbiaknak a további 80% tanítási óra még mindig lehetőséget ad a kibontakozáshoz).

A hejőkeresztúriak vezetésével a program terjesztésében a KIP-es iskolák pedagógusai vállalnak jelentős szerepet: a képzett iskolák száma a jelenlegi 44-ről hamarosan 70-re emelkedik, amelyből 20 Borsod megyében található. A KIP-re képzett iskolák nem csak egy tréning keretében sajátítják el a módszert, hanem pár éven keresztül erős segítséget kapnak a munkájukhoz: ezt Nagy Emese és csapata végzi, a kezdeti időszakban egy-egy iskola több száz óratervét néznek át és formálják azokat. Ez is mutatja, hogy a program sikeres alkalmazása nagy odafigyelést igényel. Az iskolákban a munkát, a digitális eszközök tanórai használatának elterjesztését a Vodafone segíti: az elmúlt hónapokban közel kétezer tabletet adott létszámarányosan a KIP-es iskoláknak. A programot jelenleg több mint tízezer tanuló és több mint ezer pedagógus alkalmazza. 

„Eltelt egy hónap. Óravázlat javításban nem volt hiányom, de rettenően tetszik ez a munka. Nagyon szeretem csinálni. Arról nem beszélve, hogy egy nagyon jó társaságot kaptam. Ha már csak a levelezéseket, az óravázlatok minőségét és mennyiségét nézem, egy nagyon szívét, lelkét odaadó csapatról van szó” - mondja egy csongrád megyei (pitvarosi) iskolát utókövető mentor a mentorált iskoláról.

Tizenöt évig voltam a tanárképző intézet vezetője Stanfordban. Munkám során azt tapasztaltam, hogy az eredményes munkához közelebb kell hozni egymáshoz az egyetemet, azaz az elméletet és az iskolákat, vagyis a gyakorlatot. Jelenleg óriási szakadék tátong a kettő között. Ez viszont a sikeres munka egyik gátja. Emesének azért is nagyon becsülöm a munkáját, mert ő képes az egyetem és az iskolák között hidat építeni. Ebben pedig óriási lehetőségek rejlenek.

– mondja a professzor.

Tavaly a KIP-ről két könyv is megjelent, amelyekből megismerhetőek a program elvei, módszerei. Mint itt is olvasható, a hátrányos helyzetű tanulók többsége csupán nyelvi kifejezőkészség hiányossága – és nem észbeli képessége – miatt nem alkalmas a komplex ismeretek elsajátítására. Egy szegényesebb beszédmodellű családból érkező gyereknek szóértési gondja van, amely szövegértési problémához vezet. Az értelmiségi családból érkező gyerek feltöltődhet az iskolában, a szegényebb viszont nem érti az iskolai nyelvezetet, amely hiányosság állandósulhat, végül a gyerek végképp leszakad, és később sem tud a társadalmi hierarchiában komolyabb pozíciót kiharcolni magának. Mégis a pedagógusok egy csoportja koncentrációzavarnak tekinti, ha a gyereket nem köti le a feladat, holott a szókincs bővítése után ez elkerülhetővé válna. Ezért van szükség az osztálymunka újragondolására.

A programot a középiskolák is alkalmazzák, például a balmazújvárosi Veres Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója és pedagógusai:

• A lemorzsolódás elenyésző. A most végzett eladó szakmacsoportban (ahol bevezették a KIP-et) a 24 főből 17 szakmai vizsgát tehetett, míg a pék szakmacsoportban a 12 főből csak 3 tesz szakmai vizsgát most (ez utóbbi csoport nem volt benne a programban). A hiányzások nagymértékben csökkentek.
• A diákok viselkedése pozitív irányban változott, amelynek a fegyelmi bizottság örül a legjobban, a státuszkezeléssel az osztályok jobb közösséget alkotnak.
• A tanárok szívesen mennek be azokba az osztályokba is, ahol eddig sok gond volt.
• A diákok nem csak szeretik a KIP-es órákat, hanem már követelik is. Bátrabban kommunikálnak és érvényesülnek. Azért is várják a bemutató órákat, hogy nyilvánosság előtt szerepelhessenek.
• Van életcéljuk és elképzelésük a jövőjüket illetően, többen akarnak érettségit szerezni a szakmájuk mellé. 

A program a hazai tanárképzésben 2009-től jelent meg: a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetéből és az ELTE fejlesztőpedagógia szakáról kikerülve e módszer ismeretével kezdhetik meg munkájukat a pályakezdő pedagógusok is, amely képzésben K. Nagy Emese szintén jelentős szerepet vállal.

És végül néhány vélemény a gyerekektől:

„Itt sokkal jobb tanulni, mint máshol, mert itt játékosan tanulunk. A tanárok kedvesek, nagyon sokat segítenek.”

„Amikor csoportban vagyunk, nem izgulok, mert tudom, hogy nem jegyre megy, hanem dicséret jár érte.”

 „A generációs órákat szeretem, mert itt vannak a szülők, velük izgalmas. Az osztálytársaimmal szeretek együtt dolgozni. Az órákon szabadon fantáziálhatok.”

 „Van kitől segítséget kérni és nincs kitől félni.”

„Szeretek ide járni, mert kedvesek a tanárok. Most van ugye továbbtanulás. Arra biztatnak, hogy mindenki azt az iskolát írja be elsőnek, ami lenni akar. Nagyon törődnek velünk. Szóval nemcsak leadják az anyagot. Szeretnek minket.”

Itt gyerekeknek és felnőtteknek szóló, programozást oktató oldalakat ismerhetsz meg: 15 menő oktatójáték, hogy megtanulj programozni.

Képek és forrás: K. Nagy Emese (2015): KIP-könyv I-II. Miskolci Egyetemi Kiadó, 2015. http://index.hu/gazdasag/2016/05/16/rachel_lotan_iskola_befogado_oktatas/, http://www.boon.hu/nem-szamit-honnan-jott/3065902, http://www.eszak.hu/helyi/2016/05/17/az-a-fontos-hogy-a-gyerek-hova-tart.eszak#vnf1,http://kutyu.hu/cikk/vodafone_tablagepek_iskolaknak, https://twitter.com/sfusdmath/status/665255952245899264, https://hu.wikipedia.org/wiki/Komplex_Instrukci%C3%B3s_Program, http://www.hejokereszturiskola.hu/, http://komplexinstrukcio.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=112&Itemid=142