Ha nagy leszek...
Egy, a Humanitárius Világnap alkalmából kiállított fotósorozat háborúval, természeti katasztrófával sújtott övezetekben élő vagy onnan elmenekült gyerekeket mutat be, akik már most készülnek, illetve készülnének választott hivatásukra a nehéz körülmények ellenére is. Ma 130 millió ember függ az ENSZ segélyszervezeteinek támogatásától, köztük sok gyerek. Két fotós, Vincent Tremeau és Meredith Hutchison két évet töltött ezeken a helyeken, és fotózta az ott élő 6-18 év közöttieket, akik „beöltöztek” sok más mellett mérnöknek, asztronautának vagy tanárnak.
Az eredmény elgondolkodtató: mennyi esélye lehet a képeken látható gyerekeknek, hogy felnőve valóban azzá válhassanak, amivé szeretnének - érzékeltetve sok esetben környezetük visszahúzó erejét is, amellyel szintén meg kell küzdeniük. Sokuk az oktatásnak köszönheti kíváncsiságát és lelkesedését, másokat személyes tragédiák hajtanak.
2003-ban az ENSZ bagdadi főhadiszállása elleni bombatámadásban 22 ember vesztette életét, akik Irak humanitárius katasztrófájának enyhítésén dolgoztak, és több mint százan megsebesültek. 2008 óta augusztus 19-e a Humanitárius Világnap, amellyel az áldozatokra, illetve más, a humanitárius szolgálat teljesítése közben életüket vesztettekre emlékeznek, és arra a munkára, amelyet segélyszervezetek munkatársai végeznek szerte a világon. Ennek egyik eredménye többek között, hogy az UNICEF segítségével 11 600 gyereket sikerült visszajuttatni a családjához, akiket korábban fegyveres erőkhöz kényszerítettek, 8,76 millió gyerek pedig alapfokú oktatásban részesülhet. A jelenleg New Yorkban, Brooklynban kiállított fotók ennek a jelentőségére is rávilágítanak.
2. Fatima, Jordániában élő szír menekült: „Mindig is építész szerettem volna lenni. Amikor kisebb voltam, az emberek azt mondták, ez nem nőnek való szakma, válasszak olyat, amilyet a nők szoktak. De továbbra is arról álmodtam, hogy otthonokat tervezek családoknak, örömöt hozva az életükbe. Remélem, hogy más lányok számára is követendő példa lehetek majd, bizonyítva, hogy nem érdemes feladni az álmainkat, bármit is mondjanak mások."
3. Haja, Jordániában élő szír menekült: „Tanultunk a Naprendszerről általános iskolában, azóta űrhajós akarok lenni. Elképzelem magam, ahogy az égben vagyok és új dolgokat fedezek fel. Azért is szeretnék asztronauta lenni, mert akkor új szemszögből láthatnám a világot. Sok ember mondja, hogy egy lány nem lehet űrhajós. De szerintem a lányoknak nem kell félniük, beszélniük kell a szüleikkel, hogy mit szeretnének és miért, bízni magukban és tudni, merre tartanak."
4. Michael, Sierra Leone: "Egy nap orvos leszek, hogy segíthessek az embereknek, ahogy ők is segítettek nekem, amikor beteg voltam. 26 családtagom halt meg ebolában: a szüleim, fiú- és lánytestvéreim, nagyszüleim, nagybátyám, unokaöcsém, unokahúgom... Most a nagynénémnél vagyok."
5. Chaibou, Közép-Afrikai Köztársaság: „Egy nap majd szeretnék pilóta lenni.”
6. Aicha, Nigerben élő nigériai menekült: "Ügyvéd szeretnék lenni, és emberek jogaiért küzdeni. Születésemtől testi fogyatékkal élek, de erről a hátrányról el szoktam felejtkezni, mert el szeretném érni a céljaimat. 8 hónapja menekültem Nigerbe, Damassakból (amely a Boko Haram támadásainak van kitéve). Boldog vagyok itt."
7. Amani, Jordániában élő szír menekült: „Szeretem a repülőket. Mielőtt valaha is ültem volna repülőn, már tudtam, hogy pilóta akarok lenni. Repülni kalandos és izgalmas. Amikor kisebb voltam, a bátyám mindig azt mondta, a lányok nem lehetnek pilóták, de én mélyen belül tudtam, hogy ez az, amit csinálni akarok.”
8. Fatima, Jordániában élő szír menekült: „Ezen a röntgenképen azt vizsgálom, mi okozhatja a beteg mellkasi fájdalmát. A beteg, aki a legjobban érdekel – és aki miatt ezt a pályát választottam – az apám, aki több egészségügyi problémával is küzd. Hogy képes vagyok segíteni neki, erőssé tesz engem is.”
Még több képet itt találsz: http://www.huffingtonpost.com/entry/world-humanitarian-day-children-dream-jobs-photos_us_57b60476e4b0b51733a21558
Itt egy afroamerikai nő különleges karrierjéről olvashatsz.
