Kozma László villamosmérnöknek Nyáry Krisztián állít emléket „Igazi hősök” című könyvében, 32 másik magyar példakép mellett. Kozma itthon is alig ismert, pedig Európában ő készítette az első számológépet. Találmányokat tervezett koncentrációs táborban, az Andrássy út 60. és a kommunizmus bebörtönzöttjeként, és végül meghurcolva, bocsánatkérés nélkül, de legalább a Műegyetemen tanítva alkothatta meg az első magyar elektronikus számítógépet.

Nyáry Krisztián irodalomtörténész legújabb kötete, az „Igazi hősök” olyan 19-20. században élt személyeknek állít emléket, akik sokszor nehéz történelmi időkben a poklot is megjárták vagy akár életüket adták az igazságért, amelyben hittek. Többen alig ismertek. Ilyen az első magyar számítógép, a MESZ-1 készítője, Kozma László villamosmérnök is. Kozma fiatalkorában a „numerus clausus” törvény értelmében zsidó származása miatt nem tudott továbbtanulni, ezért az Egyesült Izzónál telefonközpont kezelő lett. Tehetsége miatt a gyár mérnökeinek nagyvonalúságából bejutott a brünni egyetemre, majd az antwerpeni Bell Telephone gyárba 1930-ban. Európai országok, így Svájc, Hollandia vagy Olaszország automatikus telefonhálózatának kidolgozásában vett részt, több mint 25 szabadalom kapcsolódott a nevéhez.

1937-ben kezdett el foglalkozni az elektromechanikus (jelfogós) számológéppel. Még két helyen, az USA-ban zajlott ilyen munka: a Harvardon és a Bell Telephone-nál. Utóbbi elzárkózott az antwerpeni gyárral való együttműködéstől. Többek szerint mivel katonai célból fejlesztettek, az akkori politikai helyzetben már nem akarták megosztani az európai gyárral információikat. A verseny nem véletlenül folyt: Kozma számára is később lett világos, hogy az amerikai hadsereg vezetésének volt fontos a gyors számológép a lövedékek pontos irányzékához. Az egyik számológép gyorsabb volt, mint az övé, Kozmáék viszont már 1938-ban beadták a szabadalmi kérelmet, miközben a másik két gép csak 1940-re készült el. Gépével először jelent meg a modern számítógép több eleme, például a memória is.

Karrierje azonban megtört: amikor 1940-ben a németek megtámadták Belgiumot, tovább dolgozott, de később bujkálni kényszerült, majd 1942-ben elmenekült az országból, családjával együtt. Eljuthatott volna az USA-ba, de nem ment. Ahogy Kozma hazaérkezett 1942-ben, behívták munkaszolgálatra. Mauthausent is megjárta és Gunskirchenből, nagybetegen szabadult. Itt kezdett tervezni egy új típusú telefonközpontot angolul, a barakkba éjjelente bejutó világosságnál. Szabadulása után két gyermekét megtalálta, feleségét nem. Ismét elmehetett volna az USA-ba, de most felesége keresése miatt sem akart menni. Miután őt eltűntnek nyilvánították, újranősült. Elvállalta a Standard Villamossági Rt. műszaki igazgatói posztját (a Bell Telephone hazai leánycége). De a háborúban átéltek és a kiemelkedő teljesítményéért járó Kossuth-díj sem tudta megvédeni attól, ami következett.

„1949. november 25-én délután éppen színházba készült. Már indult volna a feleségéért a munkahelyéről, amikor elébe állt egy ávós egyenruhás férfi, és behívta a szomszéd szobába. ’Sárközi százados vagyok. Kérem, igazgató elvtárs, foglaljon helyet! Tessék, itt van egy ív tiszta papír. Legyen szíves részletesen leírni, hogy milyen szabotázsakció folyik a gyárban a felszabadulás óta. Kérem, kár lenne az időt vesztegetni, hiszen ön említette délután a telefonban, hogy estére színházjegyük van.’ A mérnök, aki szabadalmaiért nemrég kapta meg a Kossuth-díjat, csodálkozott a kérdésen, és elmondta, hogy a gyárban nem tud semmiféle szabotázsról. Innentől egy évig minden nappalt és éjszakát a színházban felvett öltönyében töltött: minden vád nélkül letartóztatták, és mivel nem volt alkalmas a hamis tanú szerepére, hosszú börtönbüntetésre ítélték.” – írja Nyáry Krisztián.

A MESZ-1

Munkahelyét államosítani akarták, mint az egyetlen telefonközpontot gyártó céget a szovjet blokkban. Hogy a szabadalmakért ne kelljen fizetni, maradt a kémper: „amikor a gyár vezérigazgatója, Geiger Imre arról panaszkodott, hogy az utcán követik, Kozma azt mondta neki, hogy amíg jól végzik a munkájukat, nem érheti őket baj. Geigert nem nyugtatta meg kollégája derűlátása. Néhány nap múlva a családjával együtt megpróbálta elhagyni az országot, de a határnál lecsaptak rájuk, és letartóztatták őket.” – írja Nyáry Krisztián. Ezért vitték el Kozmát is, és bizonyíték hiányában tőle várták, hogy kitaláljon valamit. Hosszú idő után pár üzemi balesetet, nehézséget adott meg, ebből lett vallomás. Pont úgy kellett bemagolnia, mint „A tanú” című filmben, de végül nem került rá sor, mert féltek, hogy elrontja szerepét. Hihetően vallott mindenki, mert rövid büntetést ígértek, de nem így lett: Geigert kivégezték, a többieket 10-15 évre ítélték. Kozmát sem engedték el, az ígért két év helyett 15-öt kapott, amelyből ötöt töltött le: egy évet magánzárkában, majd a pesti Gyűjtőfogházban. Ezalatt először újraterveztették vele az antwerpeni számológépet, majd elvették jegyzetét. Később a fogház már száztagú tudóscsoportjában a híradástechnikával foglalkozók vezetője lett. Felesége csak 1953-ban tudta meg, hogy férje 15 éves büntetését tölti. Hamarosan találkozhattak, és 1954-ben, 52 évesen elengedték. A Műegyetemen kapott tanári állást, bocsánatkérést azonban soha. 1958 végére készült el a Műegyetemi Számítógép (MESZ-1), amely már nem érte el az amerikai kortárs gépek műszaki színvonalát, de oktatási célra megfelelt – olvasható az Igazi hősökben.

„Csak élete végén tudta meg, hogy a magyar állam a Szent Korona visszaadása előtt csendben óriási összeget fizetett jóvátételként az Európai Standard Gyáraknak. Cserébe senki sem bolygatta a koncepciós pert, és az ártatlanul kivégzett vagy meghurcolt áldozatok emlékét. Kozma László élete végéig dolgozott, idős korában részt vett az első magyar crossbar telefonközpont fejlesztésében és a magyar telefonhálózat automatizálásában. 81 éves korában halt meg, tanítványai tömege kísérte utolsó útjára, 1996-ban az amerikai IEEE Computer Society úgy határozott, hogy az első magyar számítógép-konstruktőrt felveszi a modern informatika megteremtőit felsoroló Computer Pioneer közösség tagjai közé.” „A náci koncentrációs tábor után azért nem Amerikába, hanem Magyarországra vezetett az útja, hogy hazájának megépítse az első automatikus számítógépet, és mellesleg modernizálja a magyar távközlést. Azért így is megcsinálta: a börtönben ülve, majd évtizedekig a rehabilitációjára várva is ezen dolgozott. Ha a háború után Nyugat felé veszi az irányt, ma a számítástechnika legnagyobb nemzetközi alakjai között tartanánk számon.” – összegzi Nyáry Krisztián, mit áldozott fel Kozma László, hogy hazájában dolgozhasson.

Egy másik magyar tudós életéről itt olvashatsz.

Képek és forrás: Nyáry Krisztián: Igazi hősök, Corvina Kiadó, 2014., https://www.facebook.com/igazihosok?fref=ts, http://epa.oszk.hu/00700/00775/00052/2003_03_17.html.