Hónapokig folyt a találgatás: mi okozhatja a Ceresről látszó tükröződést? Már vadabb elképzelések is napvilágot láttak, amikor kiderült, hogy sómezők fénylenek. Egy rejtéllyel kevesebb lett, viszont érdemes megjegyezni, hogy a törpebolygó felfedezésében komoly szerepe volt Zách János Ferencnek is. Zách Pesten született, de bejárta egész Európát, és mindenhol megfigyeléseket végzett, még If várában is. A francia forradalomtól Napóleon bukásáig kerülgette a csatatereket munka közben a nemzetközi csillagászat egyik megalapozója és menedzselője: többek között Seeberg, Nápoly és a Gellért-hegy is neki köszönhette csillagvizsgálóját. Élete végén támogatója özvegyével járta Európát, amelyről még barátjuk, Goethe is írt.

Egy Nápolyba tartó expedíció 1815. január 2-án éppen elhagyta Genova kikötőjét. Máskor 4-5 nap elég lett volna, de éjszaka viharba kerültek, és Korzikához sodródtak. 7 napot vártak a javításra. Újra elindultak, de az első éjszakán megint orkán tört ki, most Elba szigetéhez sodorva a hajót. A kapitány tudta, hogy Nápoly uralkodója, - az akkor már ide száműzött Napóleon sógora - Joachim Murat nem akar úgy tűnni, mint aki kapcsolatban van a volt császárral, ezért nem mertek kikötni. A kapitány lehorgonyzott a sekély vízben, 1 km-re a parttól. Velük utazott Zách János Ferenc, a kor híres csillagásza, aki épp Murat felkérésére tartott Nápolyba, csillagvizsgálót építeni.

Jól látta, hogy nem az időjárás az igazi probléma: a hajósok még mindig a Kolumbusz által használt tájékozódási eszközöket használták: egyetlen megbízható csillagászati kalendáriumuk vagy hajózási táblázatuk sem volt. Bár 26 ágyút is szállítottak, a tájékozódást csak egy hat hüvelykes tükörrel ellátott szextáns szolgálta, egy angol hajós ajándéka. A kapitány végül Záchot kérdezte meg a következő holdfázis kezdetéről, aki percnyi pontosságra megadta a kért adatokat eszközeivel, de látta, hogy a kapitánynak fogalma sincs az árapály jelenségről. Hamarosan kikötöttek Nápolyban, Zách pedig terjedelmes cikket írt a korabeli hajózás szakmai problémáiról.

De ez csak kis része volt munkásságának, amellyel megalapozta a csillagászok nemzetközi együttműködését, segített megtalálni a Cerest, és jó néhány csillagvizsgáló felállításában is közreműködött a Monarchiában nem túl megbecsült tudós.

Édesapja még Morvaországból költözött Pestre, és amikor már egész Pest orvosának számított, nemesi címet kapott Mária Teréziától (akkoriban 11 ezren laktak itt). Zách János Pesten született 1754-ben, a kórházban, amely a mai Főpolgármesteri Hivatal épületében működött. Hamar Bécsbe került és igazi lehetőségeket is Nyugaton talált: a szakma Franz Xaver Zachként jobban ismeri. Zách Veszprémben és Pesten tanult a piaristáknál, majd a bécsi Hadmérnök Akadémiára küldték. Innen került a Lembergi Egyetemre Joseph Liesganig mellé, és részt vehetett a – fizikailag megterhelő – munkában, amellyel az Ausztria térképének elkészítéséhez szükséges pontokat térképeztek fel. Itt kezdődött soha meg nem szűnő ellentéte is Liesganiggal, főnökével, aki Zách szerint pontatlanul dolgozott, és tudományos körökben túlértékelt volt. Állításait bizonyítani is tudta, de ezzel életre szóló versengés vette kezdetét kettejük között.

1780-ban II. József császár megszüntette Zách tanári állását Lembergben, takarékossági okokból. Zách még időpontot is kért a császártól, hogy megtarthassa állását, de a találkozás sem vezetett eredményre. A lembergi csillagvizsgálóban is betöltött posztot, utódja pedig Martinovics Ignác lett, aki akkor még innen küldte jelentéseit Bécsbe.

Zách Párizsba, majd Londonba ment, és itt talált először igazi támogatókat munkájához: Szászország londoni követénél, Hans Moritz von Brühl grófnál kapott szállást. A gróf jó kapcsolatokat ápolt a londoni udvarral, mivel az akkor uralkodó III. György édesanyja szász-gothai hercegnő volt. Zách itt találkozott a német William Herschellel, az Uránusz felfedezőjével. Herschel nővére, a szintén csillagász Caroline írásaiból tudni, hogy az uralkodó és felesége gyakran megfordult Herscheléknél. Ebbe a társaságba került be Zách is.

Megmutatták neki egy 17. századi csillagász, Thomas Harriot feljegyzéseit, amely egy rejtélyes számsor volt. Senki nem tudta addig megfejteni, Zách viszont alapos matematikai képzést kapott még Veszprémben, ezért rájött, hogy az a későbbi felfedezőjéről, Edmond Halley-ről elnevezett üstökös egy korábbi, pontos megfigyelésének leírása. A Halley üstökös azért is fontos, mert az ezzel kapcsolatos számítások alapozták meg az üstökösök későbbi kutatását. Meg is jelentették Zách megfejtését egy csillagászati évkönyvben, innentől pályája felfelé ívelt, az angol tudományos élet egyik elismert szereplőjévé vált.

Időközben pedig új pártfogója lett II. Ernő szász-gothai herceg személyében, aki nemcsak lelkes amatőr csillagász volt, hanem támogatta is a tudományt, például saját kastélya tetején is csillagvizsgálót működtetett. Vele Zách beutazta Franciaországot és Londonba is visszajártak. Anyagi támogatása adta a hátteret ahhoz, hogy a csillagász ki tudja teljesíteni kutatásait, és részt vegyen a nemzetközi tudományos életben. Ezt leginkább az 1789-ben kitört francia forradalom akadályozta, barátjának levélben írt arról, hogy az időközben hatalomra került Robespierre több tudóst is kivégeztetett: így Jean Sylvain Bailly-t, az első csillagászattörténeti könyv íróját is. De ekkor halt meg Zách öccse, Károly is.

A herceg közben megbízást adott egy csillagvizsgáló felállítására. Ennek helye Seeberg lett, oxfordi mintára készült, és a kor legmodernebb obszervatóriumának számított már indulásakor, 1792-ben. A Gellért-hegyi csillagvizsgálót is ennek mintájára építették később, Zách egyik kollégája, Pasquich János koordinálásában, aki Záchnál tanult, és akinek József nádor volt a támogatója: ő fizette az obszervatóriumot is.

A kor új irányzata ekkor már a bolygókutatás volt, Zách pedig katalizálni akarta a nemzetközi munkát. Elindította a világ első, nemzetközi csillagászati folyóiratát, hogy felgyorsítsa a munkát, az addigi évkönyvek mellett. Minden új matematikai eredményt is közzétett, hogy minél szélesebb körben lehessen azokat hasznosítani, ahogy a csillagászok is valósággal zarándokoltak Záchhoz Seebergbe, az ottani felszerelés miatt. Megszervezte az első nemzetközi csillagászati konferenciát is.

Zách és Johann Hyeronimus Schroeter szervezni kezdték a Mars és a Jupiter között feltételezett, hiányzó bolygó keresését. Leveleket küldtek a legjobb csillagászoknak, amelyben felosztották közöttük az égbolt releváns részeit. Még úton volt a levél, amikor Giuseppe Piazzi, a palermói csillagvizsgáló igazgatója megtalálta a Cerest teljesen véletlenül, majd el is vesztette szem elől. Ezzel felfedezte a kisbolygót, és bizonyította, hogy nem egy nagyobb bolygót kell keresni, hanem kisebb bolygók együttesét ezen a helyen. Viszont, amikor legközelebb várta volna az érkezését, már nem találta meg.

Zách biztatni kezdte Karl Friedrich Gauss matematikust, hogy a Bode-féle csillagtérkép és az általa készített Nap-tábla használatával kidolgozza azt a matematikai módszertant, amely újra a Cereshez vezetett. Végül 1801. december 7-én Gauss számításai alapján Zách újra megtalálta a Cerest, amelyet addigra „elveszett kisbolygónak” hívtak. Tőle függetlenül Heinrich Olbers is megtalálta, és sokan őt tartják a felfedezőnek, de az valójában Piazzi volt. Hivatalosan is megerősítették a felfedezést, Gauss pedig a Göttingeni Egyetem matematika professzora és csillagvizsgálójuk vezetője lett. Olbers még egy kisbolygót fedezett fel a közös munka során: „Megint egy új bolygó! Jaj, ha én hazarepülhetnék, és Budán figyelhetném meg a Cerest és a Pallast! Látja, még mindig az »Igaz Madgyar« szív dobog bennem.”  - írta haza Zách Schedius Lajosnak, a kor vezető akadémikusának. De nem mehetett, még mindig a Liesganiggal való korábbi konfliktusai miatt nem volt szívesen látott itthon – nemzetközi karrierje részben emiatt is indult, kényszerből. Zách és Gauss ezután felmérték Poroszországot is, térképének elkészítéséhez. Gauss Záchot tartotta később egyik példaképének.

1804-ben azonban meghalt pártfogója, a herceg. Ekkor már egy ideje a hercegné szeretője volt. Charlotte Amalie fiatalon, 18 évesen lett a herceg felesége, és egykorúak voltak Záchcsal. Érdeklődése a csillagászat és a tudományok iránt vetekedett férjével, műveltnek tartották, aki egyenrangú résztvevője volt minden tudományos összejövetelnek. Záchcsal való kapcsolata a herceg családja előtt is ismert volt, akik a tudomány támogatására sem szántak több pénzt. Menniük kellett, annak ellenére, hogy a hercegnek is megvoltak a maga kalandjai, miután a herceg és a hercegné fia került a trónra, aki Eisenberget jelölte ki anyjának lakhelyül. Goethe Zách jóbarátja volt, annyira, hogy egyik műve, a „Wilhelm Meister’; Wanderjahre" nagy valószínűséggel Zách és a hercegné szerelméről szól. De 2002-ben kiadták magának a hercegné visszaemlékezéseit is, amelyben ír kettejük kapcsolatáról.

1806-ban innen is el kellett költözniük: a napóleoni háborúk kirobbanásakor, a jénai csata néhány kilométerre tőlük zajlott, egyértelmű volt, hogy nem maradhatnak. 1808-ban már Marseilles-t voltak kénytelenek otthagyni, az angol hadihajók garázdálkodása miatt: „Kalózhajóval szeltük át a tengert, ahonnan távcsővel jól meg lehetett figyelni, ahogy az angolok »vadásznak« a távolban, láttuk még az ágyúzás nyomait és az égő hajókat. Kiadtam a parancsot, hogy én veszem át a hajó irányítását, mint egy igazi gyáva férfi, és mint egy csillagász. Ma távcsövemmel láttam az utolsó hadihajót. Az igazat megvallva, öt napig tartott, míg Marseille-ből Genovába értünk.”

Mindenhol próbálta pozitívan felfogni a változásokat, és kisebb csillagvizsgálókat működtetni, de már egyik sem volt fogható Seeberghez. Azért mindent megtett, például megmászta a Mount St. Victoire-t, hogy méréseket végezzen, amit segített a katonai akadémián és Ausztria feltérképezése során szerzett erős fizikuma. If várába is ellátogatott, ahol a Monte Christo grófja játszódik. A sziget parancsnoka még az állami fogházat is kinyitotta előttük. A rabokat nemcsak látták, de beszélni is tudtak velük. Méréseikkel If várának parancsnoki szobája és a Marseille-i Csillagvizsgáló közötti hosszúságkülönbséget 10”06-nak állapították meg.

1813-ban, a lipcsei csata után újból menekülni kényszerültek. Napóleont száműzték, de néhány pozícióban még rokonai maradtak, így sógora, Murat állt Nápoly élén. Ő szintén akart csillagvizsgálót, amellyel Záchot bízta meg. Ekkor történt a kalandos odaút, megérkezésük után pedig el is indult a munka. De befejezni nem tudta: Napóleon szökése után, a 100 napos uralom alatt sógora újból melléállt, akit Napóleon ismételt bukása után kivégeztek. Záchék még maradtak néhány hónapot, és ez elég volt ahhoz, hogy Nápoly későbbi csillagászati életét megalapozza, majd visszamentek Párizsba, majd újra Genovába.

1827-ig volt a hercegnővel, az ő halála után még 5 évig élt, végül a kolera áldozatául esett. Számtalan kitüntetést kapott egész Európában, de itthon nem ismerték el igazán munkáját. Bárói címet kapott ugyan korábban, de hadmérnök bátyja révén (Antal egykori iskolájuk, a Monarchiában nagyon jelentős Wiener Neustadt-i Katonai Akadémia vezetője lett). Amikor Schedius gratulált neki, azt írta, hogy nem érzi magáénak a bátyja révén kapott elismerést, hiába tértek ki csillagászati munkájára: „mint pudli a boltba”, mondta arra, hogy keveredett bele a díjba. „Az én hazám nem akarja nyilvánosan elismerni érdemeimet. Angliából, Spanyolországból, Franciaországból, Svájcból, Dániából, Olaszországból, Oroszországból, sőt még Amerikából is kaptam elismerő oklevelet, csak hazámból nem kaptam soha semmi hivatalos megbecsülést…” Ezt azért is mondhatta, mert az akkori MTA felvette ugyan tagjai közé 1832-ben, halála évében, de még az sem ismert, hogy végül eljutott-e hozzá az értesítő. A brit tudományos akadémiának ekkor már közel 30 éve tagja volt.

A Ceresről visszatükröződő sómezők ugyan hónapokig lázban tartották a világot, de a figyelmet megérdemli a felfedezéséhez vezető összmunka is, amelynek katalizátora egy morvaországi családból származó, magát mindvégig magyarnak tartó csillagász érdeme is volt.

Itt egy később élt, Bicskén a Gellért-hegyinél is modernebb csillagvizsgálót üzemeltető csillagászról olvashatsz: Ágyúhoz kötözték 1849-ben a reformkor csillagászát.

Díjazott lettem!

Képek és forrás: NASA/JPL, VARGHA DOMOKOSNÉ: ZÁCH JÁNOS FERENC (1754–1832) CSILLAGÁSZ: http://mek.niif.hu/05400/05454/05454.pdf http://www.matud.iif.hu/04dec/07.html http://www.csillagaszat.hu/tudastar/csilltort/magyar-csillagaszattortenet/magyar-18-19-sz-csillagaszata/zach-janos-ferenc-pasquich-janos-es-tittel-peter-pal/, http://index.hu/tudomany/2015/10/02/nasa_megoldottuk_a_fenylo_urfolt_rejtelyet/