Alice Zielinski az MIT-re jár (Massachusetts Institute of Technology), űrkutatással kapcsolatos és villamosmérnöki tanulmányokat folytat, gyakornok volt a NASA-nál és a Boeing-nél. Emellett pedig feltűnő jelenség, és a kettőt együtt nem sikerül a másik nemnek jól kezelnie. Annyira nem, hogy Alice-nek elege lett, és megírta, milyen megjegyzésekkel szembesül, amióta mérnöknek készül. Azóta továbbgyűrűzött a történet, bizonyítva, hogy rajta kívül sokakat érint a probléma, és ő öt tanulságot vont le az eddigiek alapján.

A tipikus megjegyzések közül néhány:

Az MIT campusán

Ülök a padon az Infinite Corridor közelében, beszélgetek a legjobb barátommal. Odajön az egyik barátja, bemutatkozik.

– Helló, melyik iskolába jársz?

MIT-s kabát van rajtam. Mellettem a hátizsákom. Mindhárman az MIT épületében vagyunk.

– Diák vagyok itt, az MIT-n.

– Tényleg? 

Akárki a Starbucksban

– Min dolgozol?

– Nemzetközi kapcsolatokról szóló dolgozatot írok a globális politika kurzusra.

– Király! Ügyvédnek tanulsz? Hova jársz iskolába?

– Nem, mérnöki tanulmányokat végzek az MIT-n.

– Ó, szóval te egy zseni vagy? Pedig nem is látszol olyan elszálltnak. Volt valami szörnyű gyerekkori élményed, ami ennyire lehúzott?

– Hogy jön ez most ide?

– Ilyen kérdésekkel tényleg ügyvédnek kéne lenned. Nincs kedved egy kis szórakozáshoz?

– Bocs, szeretném befejezni a dolgozatomat.

Egy MIT partin

– Melyik iskolából jöttél? A BU-ról? A Wellesley-ről?

– Nem, MIT-s vagyok.

– Hülyéskedsz? Nem úgy nézel ki, mint aki az MIT-re jár.

– Pedig igen.

– Mi? Ez most komoly? Srácok, a csaj tényleg az MIT-re jár?

Itt olvasható az összes: http://index.hu/tech/2015/01/13/ezt_kapja_egy_szoke_no_az_mit-n/.

Még a középiskolában részt vett a NASA egyik robotika programjában. Amikor megkérdezte csoportmunka alatt a gyakorlatvezetőt, hogy tudna segíteni a probléma azonosításában, a válasz ez volt: „csak ülj ott és nézz szépen”. Egy nap végén, amikor a fiúk robotot szedhettek szét, és tisztíthatták, neki egy másik lánnyal együtt szemetet kellett kivinnie és padlót felmosni, mert nem nyúlhattak a robothoz.

Egy másik MIT-s, Kathryn Siegel hasonlókat élt meg, ő jelenleg a tech szektorban dolgozó nők helyzetét tanulmányozza. Egy mérnök a Bay Area-ban egyszer nem hitte el, hogy külseje alapján tényleg az MIT-ról jött. A toborzók azt feltételezték, hogy inkább frontend munkák érdeklik, mert ezek kevésbé komplex munkának számítanak a szakmában, holott az önéletrajza alapján sokkal többre képes. Abban mindketten egyetértenek, hogy nem az MIT-n ugyanazt tanulókkal van a gond, mert ők támogatóak, hanem a campuson belül másokkal. Az MIT elismerte, hogy Zielinski hallgató náluk, de csak annyit tettek hozzá a történethez, hogy igyekeznek mindenkinek megadni a támogatást.

Alice a mostani írásának megjelenése után kapott hideget-meleget, pedig nem számított ekkora nyilvánosságra. Meglepődött, mert nem tartja magát szokatlannak: mérnöknek tanul, mint sokan mások, nő, mint a lakosság fele és szőke, ami szintén nem ismeretlen jelenség. Szerinte meglepő, hogy olyan egyszerű dolog, mint a hajszín, és egy olyan összetett, mint az ember neme, együtt ilyen mértékben abszurddá teszi az idegenekkel való kommunikációt. Sok pozitív komment mellett negatívak is érkeztek, a leggyakoribbak ezek voltak:

„Csak egy újabb ’Social Media Darling’ keresi a figyelmet. Fogadok 5 dollárba, hogy egy napot se fog dolgozni mérnökként.”

„Ezt egy esszéhez tudnám hasonlítani, amely arról szól, milyen rossz, ha a srácok a Starbucksban elrontják a rendelését.”

„Példaként a valódi problémákra látogass rákos gyerekeket.”

„Hagyd abba a nyafogást és csinálj valami produktívat.”

Alice ennek kapcsán öt tanulságot fogalmaz meg a szakma és a magánélet terén:

1. A fenti megjegyzés típusok az okai annak, hogy a sértő szavak vagy tettek után az emberek nem mernek beszélni a problémájukról. Szerinte, ha valaki leírja a tapasztalatait egy betegségről, balesetről vagy természeti katasztrófáról, a külső körülményeket okoljuk. De ha valaki arról beszél, hogy bántják mások szavai, már hajlunk arra, hogy őt hibáztassuk. Elutasítjuk, azt kérve, hagyja abba a nyafogást vagy gondoljon a kevésbé szerencsésekre. A megjegyzések ez utóbbi típusát tartja a legrosszabbnak az érzéketlenség miatt. Lecsöndesítik, aki megszólalt, és a környezetét is. Az efféle ciklikus viselkedés, a megszólaló elhallgattatása ismerős: ez történik a családon belüli erőszak, a nemi erőszak és a rasszizmus esetében is. Ezt a viselkedést abba kell hagyni. Tudatossá kell válnunk abban, hogy állunk másokhoz, hogy kezeljük őket.

2. Minden tapasztalat és érzés értékes és tiszteletet érdemel. Sokszor gondolta, hogy megváltoztatja a külsejét, főleg befesti a haját barnára, hogy jobban elvegyülhessen, és kevesebb megjegyzést tegyenek rá, de a barna hajú nők ugyanazokat tapasztalják, ami vele történik. Ennek általában nem lenne jelentősége, de érteni kell, hogy az MIT-n kevés a szőke, nők és férfiak körében is, tehát egy 200 fős előadóban még inkább megtalálják a kommentárok. Ezért a hajszín különösen alapját képezi, ahogy rácsodálkoznak a speciális környezetben. De más külsővel is sokan megélnek hasonlót és az ő véleményük ugyanilyen fontos, arról ugyanígy beszélni kell.

3. Az emberekről szinte mindig külső alapján ítélünk, holott könnyen tévedhetünk. Ő például nem tartja magát nagyon okos, önjelölt, szőke szépségnek. A különcök útját járta be: ötödikes korában szemüveges és pattanásos volt, nadrágtartót hordott és divatjamúlt öltözékben mászkált. Gúnyolódás tárgya volt még a középiskola első felében is, és azóta is különcnek érzi magát.

4. Beszélni kell arról, hogy sokak szerint, ha valaki kiváltságos helyzetben van, nem is hiteles, amit mond, hiszen vele úgysem történik semmi rossz. Néhány megjegyzés szerint ő csak egy fiatal, kiváltságos helyzetű, szőke, fehér nő, aki a világszínvonalú MIT-n tanulhat. Igaz, az őt ért sérelmek enyhék, viszont nem kevesek, ha azt vesszük, hogy ez rengeteg nővel történik minden nap. De nem problémamentes az élete: tudja, milyen majdnem elveszteni egy szülőt, ha egy testvér súlyos beteg vagy túllenni egy szívműtéten. Emellett a saját életünkön túl észre kell venni, hogy a világon sokan néznek szembe nehéz kihívásokkal, szenvedéssel, bűncselekményekkel, elszomorító igazságtalanságokkal, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy segítünk másokon.

5. A sebezhetőség a leginkább alábecsült emberi tapasztalat. Pedig amikor megnyílunk egymás előtt, és megosztjuk érzéseinket, sebezhetők leszünk, de ez is tesz széppé minden emberi kapcsolatot. És bár az internet turbulens környezet, ahol az anonimitás sokszor biztosítja az érthetetlen viselkedés lehetőségét, fontos, hogy ne lekezelően reagáljunk mások szavaira, mert a megnyilvánulásainkkal kiszolgáltatottá is tesszük magunkat. Ez mindannyiunk közössége, tekintet nélkül a faji, nemi, etnikai, orientációs, képzettségi, nemzetiségi vagy bármely más háttérre.

Itt munkahelyi szexizmus leküzdéséről olvashatsz.

Ismersz történeteket pro és kontra, amikor egy nő mérnöki pályán tanul vagy dolgozik, és lekezelően bánnak vele vagy épp ellenkezőleg, támogatják?

Kép és forrás: https://www.linkedin.com/in/alicezielinski, https://twitter.com/alicezielinski,  https://medium.com/@alicezielinski/afterword-mit-blonde-engineer-response-67dbd7d5fc2, http://www.boston.com/news/local/massachusetts/2015/01/13/blonde-mit-student-story-shows-belittled-female-engineers-are-not-alone/DpNSlyLFRRthsyycZPtljM/story.html.