A Kódjátszma Alan Turing brit kódfejtő életéről szól, fókuszban a II. világháború alatt a híres német Enigma-kód feltörésével. Kódfejtőket toboroznak a munkához, akiknek Turing speciális kvízét kell megfejteniük, ha be akarnak kerülni. Jelentkezik egy nő is, Joan Clarke: megoldja a feladványt, és a csapat része lesz, amely becslések szerint két évvel rövidítette le a háborút, legalább 14 millió ember életét mentve meg. Joan a valóságban nemcsak Alan Turing munkatársa volt, hanem a menyasszonya is, de soha nem házasodhattak össze. Minimális spoiler!

A Kódjátszma (The Imitation Game) című filmben a brit hírszerzésnél rejtélyes csapat szerveződik a II. világháború alatt. Céljuk a híres és addig feltörhetetlen Enigma-kód megfejtése. A Bletchley Park-beli matematikusok, kódfejtők és titkos ügynökök csapatába egy nő, Joan Clarke (Keira Knightley) is jelentkezik, de a másik szobába akarják küldeni, ahol a titkárság munkatársait keresik. Ő nem hagyja magát, megfejti a feladványt és bekerül Alan Turing csapatába. Amikor megkérdezi tőle, hogy tud helytállni, miután folyamatosan bizonyít, a válasza így hangzik: „Egyetlen nőként dolgozok egy férfiakból álló csoportban, ezért nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy ostoba legyek”. Ő próbálja rávenni a magának való matematikust, hogy illeszkedjen be jobban munkatársai közé.

Alan eljegyzi, de valójában saját homoszexualitása elrejtésére használja kapcsolatukat. Amikor vizsgálatot kezdenek ellene, hogy megvédje, el akarja küldeni Joant, aki erre nem hajlandó, hanem kitart mellette. „Nem megyek sehová. Egész életemben azon aggódtam, mit gondolnak rólam a szüleim, vagy te, vagy a fiúk a csapatban, a lányok a másik részlegnél. Tudod, mit? Elég volt. Ez a legfontosabb munka, amit valaha csináltam, és nem fogom abbahagyni.” – mondja.

Joan Clarke a valóságban is tagja volt az Enigma kódfejtő csapatnak, de nem a filmben szereplő módon került közéjük. Már a Cambridge Egyetemen ismerték egymást: ő és Alan nagyon jó barátok lettek. Alan az Enigma feltörésére indított munka elején elhívta maga mellé dolgozni. De nem egyszerű szívességből tette: Joan családja szintén akadémiai környezetben dolgozott, ő maga is nagyon okos nő volt, a csapat méltó tagja a feladathoz. A kód feltörésével becslések szerint két évvel rövidítették le a világháború idejét, és legalább 14 (de akár 21) millió ember életét mentették meg. 

Ahogy később mesélte, egy nap Alan odament hozzá, és megkérte a kezét. Ő igent mondott, majd megcsókolták egymást, bár addig nem volt köztük fizikai kontaktus. Másnap elmentek sétálni, mint azelőtt is sokszor, és a férfi ekkor beszélt neki homoszexualitásáról. Joan-t ez nem ijesztette el. Sokan felteszik a kérdést, hogy miért nem szakított rögtön, de ennek több oka is van: az akkori társadalmi felfogás szerint a házasság még nem volt egyenlő a szenvedélyes szerelemmel. Bár tudta, hogy a homoszexualitás nem fog megváltozni, tehát nem lesz köztük hagyományos kapcsolat, de régóta barátok voltak, és becsülték egymást. Az intellektuális közösség szintén nem elhanyagolható összekötő kapocs volt köztük, mindezek miatt maradhatott a férfi mellett.

Alan később felbontotta az eljegyzést, de békében váltak el. A háború után nem találkoztak többé. Joan később férjhez ment, ismerősei nagyon kedves, de titokzatos nőnek írták le, aki soha nem mesélt a múltjáról. Idős korában készült vele interjú, ebben beszélt a történetéről. Rajta kívül még két nő végzett fontos munkát, Margaret Rock és Mavis Lever. Utóbbi 1941 decemberében feltört egy Belgrád és Berlin között váltott, elkapott üzenetet. De többségében nők dolgoztak a Bletchley Parkban, főleg adminisztratív, ezen belül gyakran komplex munkakörben. A titoktartási követelményt annyira szigorúan vették, hogy az itt megismerkedő párok később házasságuk alatt sem mondták el egymásnak és családjuknak, milyen munkát végeztek pontosan. A háború egyes időszakaiban 12 ezren is dolgoztak itt, 80%-uk nő volt!

Joan fiatalon

Egy játékban mindenki kipróbálhatja, hogy bekerülhetett-e volna a csapatba: a trailerben a 4. másodpercben megjelenik egy IP cím, Cumberbatch „Do you pay attention?” (Figyelsz?) kérdése alatt, amely elvezet Turing eredeti kvízéhez, ez és további feladványok itt találhatók: http://www.telegraph.co.uk/history/world-war-two/11151478/Could-you-have-been-a-codebreaker-at-Bletchley-Park.html. Valóban keresztrejtvénnyel toboroztak kódfejtőket. A szokatlan, eredeti gondolkodásmódot keresték, a képességet a számokkal és betűkkel való játékra. Ugyanezt tették aztán a csapatban is, ahol a munka nagyrészt egyfajta próbálkozás volt, betűk és számok behelyettesítése addig, amíg ki nem adták a helyes szöveget a kódok. Ez volt aztán az, amelynek segítségével félrevezették a németeket, hogy a D-Day, azaz az 1944. június 06-i partraszállás előtt ne számoljanak Normandiával, mint lehetséges helyszínnel. És ez a számításuk bejött, jelentősen növelve a sikert, és csökkentve a szövetségesek emberveszteségét.

Alan Turing elképesztő életéről, eredményeiről, és arról, hogy mit tettek vele, itt írtam.

Kép és forrás: http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/imitation-game/, http://www.ibtimes.co.uk/imitation-game-who-was-real-joan-clarke-1474909, http://www.usnews.com/news/stem-solutions/articles/2014/12/22/the-imitation-game-gives-girls-a-computer-scientist-role-model, http://en.wikipedia.org/wiki/Mavis_Batey, http://hu.wikipedia.org/wiki/Bletchley_Park_M%C3%BAzeum, forumhungary.hu, bbc.co.uk, finalreel.co.uk.