A nemrég nálunk járt Chris Hadfield bevallottan tériszonyos, mégis több mint 20 év kitartó munka áll mögötte. Ő az első a világűrbe kijutott több mint 500 űrhajósból, aki igazán fel tudta hívni a figyelmet munkája jelentőségére, miután a Nemzetközi Űrállomáson elénekelte David Bowie Space Oddity című számát, amelyet 32 millióan láttak. A közvélemény újra felfigyelt a lenyűgöző szakmára, amely az USA-ban egyszercsak annyira hétköznapivá vált, hogy már a tévé sem közvetítette a kilövéseket. Érezte, hogy tennie kell valamit, holott pályája jóval több, mint éneklés az ISS-en, könyveiben, interjúkban adott tanácsait pedig mindenki hasznosíthatja.

1. A higgadt, problémákra rugalmasan reagáló személyiségtípus kifizetődőbb

Régen rövid utakra, bátor, szenvedélyes embereket kerestek – ma már ez nem működik: olyanok kellenek, akiket be lehet zárni 6 hónapra egy konzervdobozba, és egymást is elviselik. A felkészítés hosszú és aprólékos: az ISS-en tudni kell programozni, szerelni, alapvető fogászati és sebészeti beavatkozást végezni, vagy akár profi fotósnak lenni és sajtótájékoztatót tartani. A feladatokat naponta kapják az irányítóközponttól, ötperces bontásban. Amíg itt lent ezt csodás utazásnak látjuk remek kilátással, ők szinte örülnek, ha van 10 percük kinézni az ablakon, miközben számtalan tudományos kísérletet is elvégeznek. Nem beszélve az alapos felkészítés ellenére is előforduló vészhelyzetek higgadt elhárításáról, amelyre jó esetben még a Földön megtanulják a megoldást, vagy saját kárukon, élesben, ezzel is bővítve nagy szabálykönyvüket, amit betéve tudniuk kell. 

2. Mit tegyünk, ha elemi félelmünk gátol a céljaink elérésében?

Chris Hadfieldnek tériszonya van, gyerekkora óta. A mai napig szédül egy magas ház erkélyén, mégis kijutott az űrbe, ahol nemcsak űrsétát hajtott végre, hanem hosszú órákig szerelte a Canadarm2 nevű robotkart – darut - társaival, amely tulajdonképpen az ISS-t segíti űrhajók, műholdak elkapásában, és az ISS bővítésében, amely akkor még nem állt készen. Egyszer pedig a rendszerek hűtését segítő ammónia szivárgását észlelték az űrállomás oldalán, amelyet azonnal el kellett hárítani.

2001-es űrsétáján

Hogy csinálta végig tériszonnyal? Már tizenévesen elvitte őt apja kisrepülőgépén, amellyel még manőverezett is. Meg kellett értenie, hogy be van kötve, a technika működik, az apja pedig tudja, mit csinál. Mivel a kizuhanástól fél, az űrhajóban és az űrállomáson is megértette magával, hogy onnan képtelenség kiesni. Ugyan a Columbia katasztrófája 2003-ban nagyon megviselte, minden űrhajóst jól ismert, azt gondolja, hogy a szörnyűségek mellett tovább kell folytatni az űrutazást, a legkisebbre csökkentve a veszteség lehetőségét. A Columbia után nehéz volt tovább dolgoznia, sokan kérdezték, miért költi az állam erre az adófizetők pénzét, de ha leálltak volna – ha a NASA valaha is leállna –, az még rosszabb lenne az emlékükre nézve. Végleg nem tudta tehát leküzdeni félelmét, de annyira fontos volt a cél, hogy ezt szem előtt tartva mindig sikerült megakadályoznia, hogy eluralja a félelem. Persze a felkészítés ebben sokat segít. 

3. Türelem nélkül nem megy

Chris Hadfield 9 éves volt, amikor meglátta a tévében Neil Armstrongot, amint kilép a Holdra. Azonnal tudta: űrhajós akar lenni, és onnantól kezdve minden nap tett valamit azért, hogy álma valóra válhasson. Kanadában élt földműves családjával, és akkoriban csak a NASA jöhetett szóba, viszont ők csak amerikaiakat vettek fel. De úgy volt vele, hogy addig az is lehetetlen volt, hogy elérjük a Holdat.

13 évesen jelentkezett légikadétnak, 16 évesen már motoros gépen repülhetett, majd egy katonai főiskola gépészmérnök szakán végzett, és pilóta lett a Kanadai Légierőnél. Katonai pilótaként mégsem érezte közel magát a céljához: veszélyes volt, szovjet repülőket kellett elfognia, szinte minden évben elvesztette egy kollégáját, és később sem volt lehetősége kiszámítható életpályára. Válaszút elé került: marad vagy polgári repülővezető lesz. Felesége, Helene, aki hamarabb kezdett dolgozni, mint ő, végül nem engedte, hogy feladja az álmát. Úgy döntöttek, várnak még. Így került be az USA berepülőpilóta képzésére, ahol egy év alatt 32 különböző típusú gépen repült, a legjobb eredménnyel végzett, és Pax Riverbe, a világ egyik legnagyobb tesztközpontjába került.

Konkrétan azzal a feladattal, hogy irányíthatatlanná tegye repülőgépét, majd zuhanáskor tesztelje, hogyan lehet visszaszerezni az irányítást, az ösztönös cselekvés helyett automatizáltan. Ekkor kezdett a már megalakult Kanadai Űrügynökség űrhajósokat toborozni: jelentkezett, szólt a munkahelyén, hogy lehet, helyettesíteni kell hamarosan, végigcsinálta a többfordulós kiválasztást, és végül 5330 jelölt közül 3 társával együtt bekerült a programba.

Houstonban búvárok segítenek a leendő űrhajósoknak hozzászokni a súlytalanság állapotához

Végigjárta a ranglétrát: egyike volt a kapcsolattartóknak az űrrepülők és a földi személyzet között (ő volt „Houston” :) évekig), majd vezette az ISS-t irányító részleget. Tanult oroszul égi mechanikát, két évig volt a NASA oroszországi műveleti igazgatója. És az első űrrepüléseit követően (1995., 2001.) 11 évet várt a harmadik, legjelentősebb útjára, amelyet ő vezetett, az ISS parancsnokaként. Mind a 11 évben az útra készült és várt, de soha nem volt csalódott, nem ettől tette függővé az életét. Ha nem jut fel többé az űrbe, attól is teljesnek érezte volna a karrierjét, miközben a mindennapos, nyilvánosság számára nem látható munkáját is szerette. Van, akit beválogatnak egy programba, mégsem repül soha, van, akit betegség miatt nem engednek indulni, és talán soha nem kap többé lehetőséget. Ezzel együtt kell tudni élni.

Ő is átesett hasonló procedúrán, amikor a gyerekkori vakbélműtétjének szövődményeit csak új, hasi műtéttel lehetett kezelni, majd ezt követően nem akarták felengedni az űrbe. Mindez nemcsak neki okozott gondot: ő lett volna a küldetés vezetője, és a helyettese sosem volt űrutazáson. Orvosi bizottság vizsgálta, és amikor már engedélyt kapott volna, néhány orvos újabb műtétet javasolt: meg akarták nézni, tényleg kockázatmentessé vált-e laparoszkópiás műtétje után – mindezt hagyományos műtéttel, miközben neki és társainak is sokkal nagyobb esélye volt más betegségekre. Feleségével együtt hónapokig jártak utána, hogy indulhasson műtét nélkül, végül bizonyították az orvosoknak, hogy betegsége kiújulásának az esélye egész pontosan nulla. Ott is tudni kell együtt élni a néha értelmetlen bürokráciával. 

4. A negatív gondolkodás ereje

Némi pesszimizmus életmentő lehet az űrben. A felkészítés nagyon is életszerű, amikor minden apró részletet átgondolva gyakorolják be lépésről lépésre, mikor, mi a teendő. Ezt segítik a szimulációk is, például füstöt fújnak a gyakorlásra használt űrhajóba, vagy azt kell végigbeszélni a csapatnak, hogy mi lesz, ha valaki meghal odafönt. Chris és felesége végigültek egy ilyet, ahol azt hallgatták: Chris meghalt, mi legyen a holttesttel? Tegyük be egy szkafanderbe? Küldjük vissza teherűrhajóval, vagy rakjuk ki az űrbe? Mit mondjunk a sajtónak? Felesége addig himalájai hegymászást tervezett, míg férje az űrben van, de rögtön belátta, hogy ez nem fog menni.

Ez a gondolkodás az, ami lehetővé teszi, hogy ne az adrenalin lóduljon meg bennük, hanem a higgadt, automatikus cselekvés, ha az űrállomáson gond lenne. És az akadhat bőven, bármennyi gyakorlás mellett is: egy éjszaka a tűzjelző indult be, ami a lehető legrosszabb dolog odafent, de téves volt, bár eltartott egy ideig, míg rájöttek. Az egyik űrsétáján pedig átmenetileg elvesztette a látását, kint a világűrben, szerelés közben, miután a sisakjáról nem távolította el jól a páramentesítő oldatot. Ami mosogatószer volt. Ki kellett engednie az oxigénjéből, hogy cserélődjön, és kivigye az oldat maradékát. Ezután a NASA kevésbé irritálóra cserélte a szert, és rögtön tudták az űrséta közbeni vakságnál, hogy mi a hiba. Milyen szerencse!

Pilóta korában is előfordult, hogy kötelékben repült, amikor a sisakjában egy nagyobb méhet pillantott meg, vagy 3000 méter magasan egy fekete kígyó ágaskodott a lábánál, amit végül a társa fogott meg és dobott ki a résnyire lehúzott kis ablakon – remélve, hogy nem egy nyugodtan autózó szélvédőjére zuhan.

Készülj fel a legrosszabbra, és utána élvezz minden pillanatot – ez a NASA filozófiája. 

Ő fotózta először a Balatont az űrből

5. Csapatszellem

Még egy olyan élvonalbeli szakembereket foglalkoztató területnél is, mint az űrrepülés, nem kifizetődő a versenyszellem. Hadfield sokáig így viselkedett, hiszen pilótaként megszokta, az űrhajós programba is így került be, de onnantól, főleg egy űrutazáson az számít, együtt tudnak-e dolgozni a társaival. Mivel csak egymásra számíthatnak, sokkal jobb ötlet mások törekvéseit segíteni, hiszen vészhelyzetben csak rajtuk múlhat, hogy az ő élete megmarad-e, és fordítva.

6. Néha a régi módszerek a legjobbak

Amikor 1991-ben széthullott a Szovjetunió, az USA nem akarta, hogy az orosz szakemberek technológiája és tudása akár bizonytalan hátterű országokhoz kerüljön, miután állami támogatásuk megszűnt. Ezért a NASA-n keresztül több programot is finanszírozni kezdtek, így például közösen utaztak a MIR űrállomásra. Hadfield és kollégája egy űrséta alkalmával remekül haladtak a szereléssel, még hamarabb is kész lettek egy dokkolómodul MIR-hez kapcsolásával, mint tervezték. Csakhogy nem tudtak visszamenni az űrrepülőgépre a dokkolómodulon keresztül – amelyeket előzőleg összekapcsoltak -, mert az oroszok olyan erősen rögzítették a Földön a zárófedelet, hogy nem nyílt ki. A többiek belülről már minden eszközzel próbálták kinyitni, de hiába ütögették. Ekkor Hadfield elmondása szerint igazi űrkorszakbeli megoldást választott: elővette a svájci bicskáját, és kifeszegette a fedelet. A tanulság: soha ne hagyd el a bolygót svájci bicska nélkül.

Közös kép a dedikálásán :)

Meghallgattam az előadását is, itt is, mint máshol, hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a Földön élő több mint 7 milliárd ember minél jobban kibontakoztathassa képességeit, és elérje az álmait. Nyilván ehhez az is kell, hogy megfelelőek legyenek világszerte a feltételek. Az ő példája a kitartásról, és az ezután kapott lehetőségekről mindenképp előremutató.

A mérnöki pályát hasonlóan túlteljesítő magyar mérnökről itt olvashatsz.

Képek és forrás: Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, Akkord Kiadó, 2014., Chris Hadfield előadása a Brain Bar Budapest rendezvényen, 2016. június 3-án, https://www.facebook.com/AstronautChrisHadfield/?fref=ts, http://www.asc-csa.gc.ca/eng/astronauts/biohadfield.asp, http://chrishadfield.ca/, https://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Hadfield, http://notable.ca/chris-hadfield-posts-powerful-tribute-to-david-bowie/, wikipedia.org