A New York Times hozta le nemrég Sandberg írását arról, hogy tényleg olyan rosszul bánnak-e egymással a nők a munkahelyen, hogy valójában nők vagy férfiak hátráltatják-e a nők előrejutását, és milyen pozitív hozadékai vannak a nők közötti munkának. Egy kutatóval közösen sikerült ismét a sztereotípiák mögé látnia, és felfedni olyan összefüggéseket, amelyek sokak számára meglepőek lesznek.

A 2014-es Téli Olimpiai Játékokon a norvég sífutónő, Therese Johaug - aki 2011-ben világbajnok lett a 10 km-es távon -, épp az első egyéni aranyérméért küzdött, a 30 km-es távon. Kimerítő, egyórás küzdelem után végül ezüstöt nyert: második lett, mert közel 3 másodperccel lemaradt az aranyérmes, szintén norvég Marit Björgen mögött, aki egyben az edzőpartnere is.

Ők ketten a világ legjobb sífutói közé tartoznak, és ádáz versenytársak. Mégis ahelyett, hogy rivalizálnának, a legjobb barátok. Björgen a sportág királynője már több mint tíz éve. Amikor Johaug színre lépett, 8 évvel fiatalabb csodagyerekként, komolyan veszélyeztetni kezdte Björgen pozícióját, aki mégis inkább szárnyai alá vette. „Hihetetlen mennyiségű bizalmat kaptam tőle, és ezáltal azzá a sífutóvá váltam, aki most vagyok” – mondja Johaug. Amikor Björgen 2015-ben bejelentette, hogy babát vár, sporttársa azzal viccelődött, hogy tartalék nagynéni lesz.

Ez extrém példa valamire, ami Sandberg szerint mindennapos: a nők segítenek egymásnak, szakmailag és emberileg is. Ennek ellenére tartja magát az elképzelés, hogy a nők inkább csak gáncsolják egymást. Őket nevezik gúnyosan „méhkirálynőnek”. Miközben érdekes módon a férfiakra nincs ehhez hasonló, becsmérlő kifejezés. A legnagyobb ellenség a nők számára – hangzik a figyelmeztetés – egy másik nő. A méhkirálynő elutasítja, hogy segítsen másoknak. Ha egy ilyet megközelítesz, hogy tanácsot kérj tőle, bevágja előtted az ajtót, még mielőtt a lábad betehetnéd rajta. Gyakran hallunk nőket, ahogy csendesen bevallják: „fáj, hogy ezt kell mondanom, de életem legrosszabb főnöke egy nő volt”.

Csakhogy statisztikai értelemben ez nem igaz.

A méhkirálynő elmélet szerint egy felsővezető nő gátolja a többieket, akik megpróbálnak előrejutni a szakmai ranglétrán. A Standard&Poor 1500 indexhez tartozó cégeket több mint 20 éven át kutatva találtak is valamit, ami ezt igazolni látszott: ha egy nő elérte, hogy felsővezetővé váljon, 51%-kal kevesebb lett az esély, hogy egy másik nő követhesse.

De a személy, aki az útját akadályozta, nem egy nő volt, hanem a férfi vezérigazgató. Amikor egy nő lett a vezérigazgató, épp az ellenkezője történt: ezekben a cégekben a nőknek nagyobb esélye lett bekerülni a felsővezetésbe, mint ott, ahol férfi volt az első számú vezető.

Mind az üzleti életben, mint a kormányzatban kutatások támasztják alá, hogy a nők lehetőséget teremtenek egymás számára. Egy szervezetben, annak ellenére, hogy sokszor képzettebbek a férfiaknál, a nők kevésbé találnak mentort – hacsak nincs nő a vezetésben. Amikor ez a helyzet, sokkal nagyobb az esélye, hogy más nők is a cég felsővezetésébe kerüljenek. Sandberg is elismeri, hogy a méhkirálynő jelenség létezik, de sokkal ritkább, mint ahogy az általánosan elterjedt vélekedés. Sőt, továbbmegy és kimondja: a nők közel sem bánnak úgy el egymással, mint a férfiak egy másik férfival. Ugyan a sztereotípiák szerint is a férfiak agresszívak, míg a nők kedvesek, ha viszont a nők megtörik ezt a sztereotípiát, kegyetlenül megítélik őket.

Egy kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy olvassanak egy munkahelyi konfliktusról, amely két nő között, két férfi között, illetve egy férfi és egy nő között zajlik. Habár a konfliktus azonos volt minden esetben, a válaszadók mégis úgy látták, amikor két nő között zajlik, az rendkívüli mértékben károsítja a kapcsolatot, és arra számítottak, hogy azt meg is szakítják majd. Ha viszont férfiak között van konfliktus, az már rögtön csak egy egészséges vitának tűnt a szemükben.

A méhkirálynő jelenség tehát nem az oka az egyenlőtlenségeknek, hanem az „eredménye”: a múltban a strukturális egyenlőtlenségek kényszerítették arra a nőket, hogy védjék törékeny helyzetüket. Ezekből az egyenlőtlenségekből pedig néhány ma is létezik. Kutatások bizonyítják, hogy férfiak által uralt környezetben, ha a nők nem érzik biztosnak a helyüket, vonakodnak közbenjárni más nőkért. Egy tehetséges társuk ekkor már fenyegetést jelent, ha csak egy hely van az asztalnál a nőknek: „ha felveszünk téged, nekem is rosszabb lesz”.

Ez a viselkedés nem eredendően csak nőkre jellemző, hanem természetes reakció, amellyel a diszkriminációra reagálunk, ha alapvetően nem domináns csoporthoz tartozunk. Attól tartva, hogy a saját csoportjukat nem értékelik mások, néhányan inkább elkülönülnek attól. Azonosulnak a társadalmi előítéletekkel, és kerülik a csoportjukat, amelyhez alacsony státuszt társítanak.

Ahogy egyre több nő kerül magas pozíciókba a munkahelyeken, a méhkirálynő jelenség is el fog tűnni. Igazolt az is, hogy konkrét haszna van egymás segítésének: ha nők tárgyalhatnak más nők nevében a csapatukból, arra is képesek lesznek, hogy például növeljék saját fizetésüket. Ennek ellenére a nőknek ma is sokszor meg kell fizetniük az árát, ha előnyben részesítik egymást. Egy kutatásban több mint 300 felsővezetőt vizsgáltak, és kiderült, hogy ha a férfiak segítik a nők előrejutását, jobbra értékelik a teljesítményüket. Ők jó fiúnak számítanak, mert elősegítik a régi, férfiak által uralt kapcsolati hálók megtörését. Azokat a női vezetőket viszont, akik szintén segítik más nők előrejutását, jelentősen rosszabbra értékelik, mint azokat, akik nem. Őket úgy könyvelik el, hogy csak a saját csoportjukat akarják előnyben részesíteni.

Ugyanez igaz a különböző rasszok esetében is. A fehér vezetők dicséretet kapnak a csoportjuktól eltérők segítéséért, a színesbőrű vezetőket ugyanezért büntetik. Egy kontrollált kísérletben a fehér férfi vezetőt nem ítélték meg rosszul, ha felvételi döntésével egy nőt és/vagy színesbőrű személyt választott egy ugyanolyan képzettségű, fehér férfival szemben. De ha egy női és/vagy színesbőrű vezető tette ugyanezt, rögtön 10%-kal kevésbé hatékonynak értékelték.

Sandberg szerint itt az ideje abbahagyni az ezekből a csoportokból származó egyének büntetését csak azért, mert ők is ösztönzik a sokszínűséget. Több módja is van, hogy a nők segítsék egymást a munkahelyen. Minél többen vállalják más nők mentorálását, annál inkább példaképpé válnak pártfogoltjaik és mások számára. Megoszthatják egymással tanácsaikat arról, hogyan lehet áttörni az üvegplafont, ami semmibe nem kerül, csak időt kell rá fordítani. Ha egy nő teljesítménye elkerüli mások figyelmét, nőtársaik akkor is megünnepelhetik, mutatva a környezetüknek, hogy becsülik az eredmény miatt.

És itt az ideje, hogy abbahagyjuk ugyanannak a viselkedésnek a sokkal szigorúbb megítélését, ha az egy nőtől jön, és nem egy férfitól. A nőknek joguk van ezzel nem egyetérteni, és megvédeniük egymást.

Therese Johaug és Marit Björgen versenytársak minden egyes futamon, hiszen csak egyikük nyerhet. De hosszú távon, hála a közös tréningnek is, mindketten erősebbé váltak. Mint csapattársak, Szocsiban három aranyat, egy ezüstöt és egy bronzérmet nyertek Norvégiának. Ha egy nő segít egy másiknak, mindketten nyernek. És valahányszor a nők elismerik más nők teljesítményét, mindannyian előrébb jutnak, emlékeztet Sandberg.

Itt 10 nőről olvashatsz, akik nehézségekkel küzdöttek munkájuk során.

Kép és forrás: Facebook, http://www.nytimes.com/2016/06/23/opinion/sunday/sheryl-sandberg-on-the-myth-of-the-catty-woman.html?_r=0, thedailybeast.com